Avail
A richmondi Avail az amerikai hardcore punk zenekarok közül szinte egyetlenként képviseli a déli államok hagyományait (és itt most nem a rabszolgatartásra gondolunk). Jó példa erre Front Porch Stories című 2002-es albumuk, amelynek kapcsán feltettünk pár kérdést Tim Barry énekesnek.
Honnan ered az a szokásod, hogy tehervonatokon potyázva utazgatsz a környező államokban? A dalszövegeket ezeken az útjaidon írod?
Ez a '90-es évek elején kezdődött. Közép-Virginiában, ahol élünk, mindenfele vonatok járnak. Eleinte csak a sínek mellett ülve figyeltem, ahogy elrobognak a szerelvények. A tehervonatok gyakran szerepelnek a country dalokban is, mert a szegény, megtört emberek mindig ezek segítségével szerettek volna eljutni egy jobb helyre. Már régóta terveztem, hogy a mindennapok egyhangúsága elől menekülve én is felugrok az egyik vagonra. Egyszer aztán összefutottam egy csavargóval, aki elvitt az első ilyen utamra, Richmondból az észak-carolinai Rocky Mountba, és azóta nem tudok leállni. Persze nem vagyok főállású hobó, csak rövidebb időre szoktam így eltűnni. A legtöbb szöveget valóban a vonatokon, vagy a pályaudvarok környékén írom.
A '80-as évek végén Washington DC egy külvárosából indultatok. Miért költöztetek Richmondba, amikor Washingtonban működtek példaképeitek, például a Fugazi?
Sok oka volt annak, amiért elhagytuk Észak-Virginiát. A DC színtér nem fogadott be minket, és eléggé le voltunk égve anyagilag, úgyhogy inkább leköltöztünk Richmondba, ahol tízszer olcsóbb az élet. A város nyugodt tempója és gazdag kultúrája is vonzó volt számunkra.
A ritmusszekció- és kiadóváltás jót tett a zenekarnak, hiszen az Over the James albumot sokan a karrieretek mélypontjának tartották. Elkerülhetetlenek voltak ezek a változások?
Nem, csak az történt, hogy Erik, a régi dobosunk, elvesztette a lelkesedését, és kilépett. A helyét régi haverunk, Ed vette át, aki nagyon jó dolgokat üt, szerencsénk van, hogy nálunk játszik.
A hangzásotok eléggé különbözik a tipikus Fat Wreckes hangzástól. A kiadó zenekarai közül kikhez álltok a legközelebb?
Nem tudom, mennyire illünk ide hangzásilag, de sok zenekarral vagyunk jó barátok. Ilyen például a Snuff, a Consumed, a Sick Of It All, és a Lagwagon.
Az új lemez borítóján látható festmények a Faulkner-novellák hangulatát idézi. Ma is ilyen jelentősek még a különbségek Észak és Dél között? És egyáltalán, mennyire számít déli államnak Virginia? Végül is a Keleti Part alján helyezkedik el...
Örülök, hogy ezt megkérdezted. Északon sokan viccelődnek azzal, hogy Virginia tele van redneck déli taplókkal, tőlünk délre viszont jenkiknek tartanak minket. Érdekes módon mindenkinek igaza van. Virginia északi része ugyanis kifejezetten északi jellegű, de ahogy Washington DC-től 70 mérföldnyire délre eléred Fredericksburgöt, hirtelen nagyon délies lesz minden. Mivel mi még egy vidékiesebb Virginiában nőttünk fel, a déli rész hangulata áll közelebb hozzánk, jobban szeretjük a lassú tempót. A képek faulkneri hangulatát illetően egyetértek veled. Ezeket Ed, a dobosunk festette, aki így szeretné megörökíteni a haldokló Amerikát, azt az eltűnőben lévő régi világot, amelyet lassan teljesen maguk alá temetnek a bevásárlóközpontok. Ha érdekelnek a képei, keresd fel a neten az edtrask.com oldalt.
Az új album "East On Main" című számának refrénjében ezt énekled: "Találkoztunk már néhányszor / Meg kéne pihenned, de nem tudod, hogyan kell / Ha látnák, amiben hiszel / Azonnal olyanná válnának, mint te." Ez kiről szól?
Ez a szöveg teljesen spontán módon jött. Egyik este iszogattam a verandán, gitároztam, és ha eszembe jutott egy sor, leírtam. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy azt írom le, amit a környéken látok. Nem messze a járdára festve állt egy felirat: "Nem kellenek börtönök". Ezt belevettem, és a szöveg többi része is így jött. Pont amikor a refrénhez értem, láttam, hogy a főutcán hazafelé biciklizik az egyik ismerősöm, egy polgárjogi aktivista, akit nagyon tisztelek, mert rengeteget tesz a hajléktalanokért, és harcol a rendőri brutalitás, meg mindenféle társadalmi igazságtalanság ellen. Róla ugrottak be a refrén sorai.
Hogyan lett Beau Beau-ból a punk rock történetének első férfi go-go táncosa? És tényleg megnősült nemrég?
Igen, elvette Sarát, aki egy Jersey nevű kanadai zenekarban vokálozik. Ez a go-go táncossá válás már nem tudom, hogy történt. Beau régi haverom, és amikor az Avail összeállt, mindig velünk volt, vezette a kisbuszt, roadolt, és ugrált a színpadon, hogy beindítsa a közönséget. Sosem tartottunk valamiféle megbeszélést, hogy akkor ezentúl legyen Beau a hivatalos színpadi táncos, ez egyszerűen így alakult.
Az új lemez végén van egy felvétel Beau Beau üzenetrögzítőjéről, amelyben valami idétlen akcentussal beszélő fazon jól odamondogat nektek, amiért szerinte felhígult a gitárhangzásotok. Ez komoly?
Nem, az egyik haverunk poénkodott csak, a Boy Sets Fire német roadja. Amikor velük turnéztunk, végig ezzel piszkált minket.
A richmondi punk színtér két ígéretes fiatal zenekarral is büszkélkedhet, ezek az Ann Beretta és a nemrég nálunk járt Strike Anywhere. Velük milyen viszonyban vagytok? Gondolod, hogy idővel utolérnek benneteket népszerűség tekintetében?
Mindkettejükben megvan a lehetőség, hogy lehagyjanak nem csak minket, de nálunk nagyobb zenekarokat is. Régóta jó barátságban vagyunk velük, mindkét zenekarral turnéztunk már. Örülünk, hogy ezek a remek zenekarok egyre ismertebbek lesznek.
Szerintem Európában nehezebb lehet érvényesülnötök a country behatásaitok miatt, mint egy tisztán hardcore punkot játszó amerikai zenekarnak...
Ezen még nem gondolkodtam, de nyilván így van. Sőt, ezek a behatások egyes helyeken, például Kaliforniában, nálunk is hátrányt jelentenek. De azért elég erős táborunk van az Államokban, és sok sikeres európai turnén vagyunk túl már. Ha sokakat taszítanak is a country gyökereink, az nem számít, mert elsősorban magunknak zenélünk, és csak reméljük, hogy ez másoknak is tetszeni fog.
Magyarországról mit tudsz?
Ezalatt az interjú alatt végig az járt a fejemben, milyen keveset is tudok erről az országról, ezért inkább passzolnám ezt a kérdést, nem akarok hülyeséget mondani. Remélem egyszer lesz szerencsénk nálatok fellépni, és akkor majd tudok erre érdemben válaszolni.
(Kb. fél évvel az interjú készülte után, 2003. áprilisában az Avail fellépett Budapesten a Vörös Yukban az Ensign társaságában. Jelenleg új lemezükön dolgoznak, amit idén tavaszra igérnek.)
www.availavail.com
Avail diszkográfia
Satiate - Lookout, 1994
Dixie - Lookout, 1994
4 AM Friday - Lookout, 1996
Live at the Bottom of the Hill in San Francisco - Lookout, 1998
Over the James - Lookout, 1998
One Wrench - Fat Wreck, 2000
Front Porch Stories - Fat Wreck, 2002
Ez a '90-es évek elején kezdődött. Közép-Virginiában, ahol élünk, mindenfele vonatok járnak. Eleinte csak a sínek mellett ülve figyeltem, ahogy elrobognak a szerelvények. A tehervonatok gyakran szerepelnek a country dalokban is, mert a szegény, megtört emberek mindig ezek segítségével szerettek volna eljutni egy jobb helyre. Már régóta terveztem, hogy a mindennapok egyhangúsága elől menekülve én is felugrok az egyik vagonra. Egyszer aztán összefutottam egy csavargóval, aki elvitt az első ilyen utamra, Richmondból az észak-carolinai Rocky Mountba, és azóta nem tudok leállni. Persze nem vagyok főállású hobó, csak rövidebb időre szoktam így eltűnni. A legtöbb szöveget valóban a vonatokon, vagy a pályaudvarok környékén írom.
A '80-as évek végén Washington DC egy külvárosából indultatok. Miért költöztetek Richmondba, amikor Washingtonban működtek példaképeitek, például a Fugazi?
Sok oka volt annak, amiért elhagytuk Észak-Virginiát. A DC színtér nem fogadott be minket, és eléggé le voltunk égve anyagilag, úgyhogy inkább leköltöztünk Richmondba, ahol tízszer olcsóbb az élet. A város nyugodt tempója és gazdag kultúrája is vonzó volt számunkra.
A ritmusszekció- és kiadóváltás jót tett a zenekarnak, hiszen az Over the James albumot sokan a karrieretek mélypontjának tartották. Elkerülhetetlenek voltak ezek a változások?
Nem, csak az történt, hogy Erik, a régi dobosunk, elvesztette a lelkesedését, és kilépett. A helyét régi haverunk, Ed vette át, aki nagyon jó dolgokat üt, szerencsénk van, hogy nálunk játszik.
A hangzásotok eléggé különbözik a tipikus Fat Wreckes hangzástól. A kiadó zenekarai közül kikhez álltok a legközelebb?
Nem tudom, mennyire illünk ide hangzásilag, de sok zenekarral vagyunk jó barátok. Ilyen például a Snuff, a Consumed, a Sick Of It All, és a Lagwagon.
Az új lemez borítóján látható festmények a Faulkner-novellák hangulatát idézi. Ma is ilyen jelentősek még a különbségek Észak és Dél között? És egyáltalán, mennyire számít déli államnak Virginia? Végül is a Keleti Part alján helyezkedik el...
Örülök, hogy ezt megkérdezted. Északon sokan viccelődnek azzal, hogy Virginia tele van redneck déli taplókkal, tőlünk délre viszont jenkiknek tartanak minket. Érdekes módon mindenkinek igaza van. Virginia északi része ugyanis kifejezetten északi jellegű, de ahogy Washington DC-től 70 mérföldnyire délre eléred Fredericksburgöt, hirtelen nagyon délies lesz minden. Mivel mi még egy vidékiesebb Virginiában nőttünk fel, a déli rész hangulata áll közelebb hozzánk, jobban szeretjük a lassú tempót. A képek faulkneri hangulatát illetően egyetértek veled. Ezeket Ed, a dobosunk festette, aki így szeretné megörökíteni a haldokló Amerikát, azt az eltűnőben lévő régi világot, amelyet lassan teljesen maguk alá temetnek a bevásárlóközpontok. Ha érdekelnek a képei, keresd fel a neten az edtrask.com oldalt.
Az új album "East On Main" című számának refrénjében ezt énekled: "Találkoztunk már néhányszor / Meg kéne pihenned, de nem tudod, hogyan kell / Ha látnák, amiben hiszel / Azonnal olyanná válnának, mint te." Ez kiről szól?
Ez a szöveg teljesen spontán módon jött. Egyik este iszogattam a verandán, gitároztam, és ha eszembe jutott egy sor, leírtam. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy azt írom le, amit a környéken látok. Nem messze a járdára festve állt egy felirat: "Nem kellenek börtönök". Ezt belevettem, és a szöveg többi része is így jött. Pont amikor a refrénhez értem, láttam, hogy a főutcán hazafelé biciklizik az egyik ismerősöm, egy polgárjogi aktivista, akit nagyon tisztelek, mert rengeteget tesz a hajléktalanokért, és harcol a rendőri brutalitás, meg mindenféle társadalmi igazságtalanság ellen. Róla ugrottak be a refrén sorai.
Hogyan lett Beau Beau-ból a punk rock történetének első férfi go-go táncosa? És tényleg megnősült nemrég?
Igen, elvette Sarát, aki egy Jersey nevű kanadai zenekarban vokálozik. Ez a go-go táncossá válás már nem tudom, hogy történt. Beau régi haverom, és amikor az Avail összeállt, mindig velünk volt, vezette a kisbuszt, roadolt, és ugrált a színpadon, hogy beindítsa a közönséget. Sosem tartottunk valamiféle megbeszélést, hogy akkor ezentúl legyen Beau a hivatalos színpadi táncos, ez egyszerűen így alakult.
Az új lemez végén van egy felvétel Beau Beau üzenetrögzítőjéről, amelyben valami idétlen akcentussal beszélő fazon jól odamondogat nektek, amiért szerinte felhígult a gitárhangzásotok. Ez komoly?
Nem, az egyik haverunk poénkodott csak, a Boy Sets Fire német roadja. Amikor velük turnéztunk, végig ezzel piszkált minket.
A richmondi punk színtér két ígéretes fiatal zenekarral is büszkélkedhet, ezek az Ann Beretta és a nemrég nálunk járt Strike Anywhere. Velük milyen viszonyban vagytok? Gondolod, hogy idővel utolérnek benneteket népszerűség tekintetében?
Mindkettejükben megvan a lehetőség, hogy lehagyjanak nem csak minket, de nálunk nagyobb zenekarokat is. Régóta jó barátságban vagyunk velük, mindkét zenekarral turnéztunk már. Örülünk, hogy ezek a remek zenekarok egyre ismertebbek lesznek.
Szerintem Európában nehezebb lehet érvényesülnötök a country behatásaitok miatt, mint egy tisztán hardcore punkot játszó amerikai zenekarnak...
Ezen még nem gondolkodtam, de nyilván így van. Sőt, ezek a behatások egyes helyeken, például Kaliforniában, nálunk is hátrányt jelentenek. De azért elég erős táborunk van az Államokban, és sok sikeres európai turnén vagyunk túl már. Ha sokakat taszítanak is a country gyökereink, az nem számít, mert elsősorban magunknak zenélünk, és csak reméljük, hogy ez másoknak is tetszeni fog.
Magyarországról mit tudsz?
Ezalatt az interjú alatt végig az járt a fejemben, milyen keveset is tudok erről az országról, ezért inkább passzolnám ezt a kérdést, nem akarok hülyeséget mondani. Remélem egyszer lesz szerencsénk nálatok fellépni, és akkor majd tudok erre érdemben válaszolni.
(Kb. fél évvel az interjú készülte után, 2003. áprilisában az Avail fellépett Budapesten a Vörös Yukban az Ensign társaságában. Jelenleg új lemezükön dolgoznak, amit idén tavaszra igérnek.)
www.availavail.com
Avail diszkográfia
Satiate - Lookout, 1994
Dixie - Lookout, 1994
4 AM Friday - Lookout, 1996
Live at the Bottom of the Hill in San Francisco - Lookout, 1998
Over the James - Lookout, 1998
One Wrench - Fat Wreck, 2000
Front Porch Stories - Fat Wreck, 2002