Bettie Page
2003 nyarán megjelent 9. számunkban nyolcvanadik születésnapja alkalmából foglaltuk össze Bettie Page munkásságát. Most az életéről szóló film elkészülte ad újból aktualitást a történetnek.
Az ötvenes évek pin-up királynőjét a "Sötét Marilyn"-nek is szokták nevezni, teljes joggal, hiszen a két szex-szimbólum életpályája megdöbbentő egybeeséseket mutat. Bettie 1923 április 23-án született a Tennessee állambeli Nashville-ben, egy börtöntöltelék autószerelő apa és egy apacs indián származású anya hat gyereke közül másodikként. A szülők válását követően két nővérével állami gondozott lesz, (akárcsak a nála három évvel fiatalabb Norma Jean Baker, a későbbi Marilyn Monroe), de kiemelkedő szorgalma jutalmaként ösztöndíjat nyer a Peabody főiskolára, ahol tanítói diplomát szerez.
'43-ban férjhez megy egy bizonyos Billy Nealhez, akit nem sokkal ezután beszipkáznak a hadseregbe, hiszen ekkor már az USA is belépett a 2. világháborúba. (Pont így jár első férjével Norma Jean is.) A magára maradt Bettie titkárnői munkákat vállal az Államok különböző nagyvárosaiban, majd fél évig Haitin dolgozik, ahol egy bennszülöttel folytatott románc eredményeképp sikerül megszabadulnia Délről magával hozott faji előítéleteitől. Aztán '47-ben, - egy évvel azután, hogy Norma Jean elválik a frontról hazatért Jimmytől, kihidrogénezi a haját, és felveszi a Marilyn Monroe nevet -, Amerikába visszatérve Bettie is dobja Billyt, majd New Yorkba költözik.
A modell-karrierhez egy véletlen találkozás segít megtenni az első lépéseket. A Connie islandi strandon sétálgatva szólítja le Bettie-t '50 nyarán Jerry Tibbs, egy fotóamatőr rendőrtiszt, aki aztán elsőnek készít róla fürdőruhás képeket. Ezek nyomán egyre többen kezdenek érdeklődni az újdonsült modell iránt, köztük Irving Klaw, aki '51-től éveken át állandó munkaadója marad. Klaw csak akkor fizet a modelleknek, ha a hagyományosak mellett szado-mazo képeket is vállalnak, de Bettie-nek ez nem okoz gondot, sőt, kifejezetten szórakoztatónak tartja az egyéni megrendeléseknek megfelelően kialakított bizarr alsóneműk viselését, és a kihívó pózokat.
Ezek a maguk korában még szokatlannak, és emiatt persze botrányosnak számító képek teremtették meg azt az ördögi imidzset Bettie köré, amiért olyan gyakran bukkan fel manapság (többek között) a rakendroll punk, és a rockabilly zenekarok szövegvilágában (Turbonegro: "I Fucked Betty Page", Mystery Gang: "My Baby Wants To Look Like Bettie Page" stb.), lemezborítóin (Screeching Weasel: "Bark Like a Dog", Psychotic Youth: "Johnny Too Bad" stb.) és plakátjain. (A jó megfigyelők észrevehették, hogy a 3. számunk NOFX sztorijához mellékelt képek egyikén Fat Mike is egy Bettie Page pólót visel.)
A fotózás mellett Bettie színésznőként 
is kipróbálja magát különböző Off-Broadway darabokban, de ez a pálya nem jön be neki (nem úgy, mint Marilynnek, aki a "Niagara" '53-as bemutatója után a legünnepeltebb hollywoodi sztár lesz).
A modellkedés viszont annál inkább: a pin-up modellből lett sztárfotós Bunny Yeager róla készített képei (különös tekintettel a Dzsungel Bettie-sorozatra) meghódítják Amerikát. Az ekkor még a szárnybontogatás korszakát élő Playboy '55 januári számában az egy szál mikulássapkában pózoló Bettie a hónap Playmate-je, ami 32 évesen akkor sem rossz teljesítmény, ha manapság az újság magyar kiadásában már 60 körüli veterán táncdalénekesnők is címlapra kerülhetnek.
A McCarthy-korszak Amerikájában azonban nem csak a kommunista-gyanús elemeket nem nézték jó szemmel, hanem a pornográfiát is tűzzel-vassal irtották. Még '55-ben Irving Klaw ellen is eljárás indul obszcén képek terjesztése miatt, melynek során a negatívok nagy részét megsemmisítik, és gyakorlatilag teljesen tönkreteszik a fotóst, aki a képein - kötözés ide, vagy oda - még egy fedetlen mellet sem mutatott meg soha. Az eljárásban tanúként meghurcolt Bettie úgy dönt, hogy felhagy a fotózással. Alig pár év leforgása alatt 20,000 kép készült róla, '57 óta viszont egy sem. Lényegesen praktikusabb módja ez a szépség örökké valóvá tételének, mint amit Marilyn választott '62-ben. (*)
'57-ben Floridába utazik, és hozzámegy gyerekkori szerelméhez, Armond Waltersonhoz, de ez a házasság is kudarcba fullad. Miközben Bunny Yeager milliókat kasszírozott a Bettie-ről készült fotókból, ebből Bettie-nek csak morzsák jutottak, ugyanolyan szegény maradt, mint a modell-karrier előtt. A kilátástalanság elől a vallásba menekül, '58 Szilveszterén megtér, leszámol bűnös múltjával, és különböző keresztény szervezeteknél vállal titkárnői munkákat, többek között Billy Graham prédikátor mellett. '67-ben hozzámegy Harry Learhez, de '72-ben, - akárcsak Marilynnek -, harmadik házassága is válással végződik, és többé hallani sem akar a férfiakról. Kaliforniába költözik a testvéréhez, Jackhez, a hosszú élet titkairól szóló könyveket olvasgat (most már nem akar megállni 100-ig), és ha nem muszáj, ki sem mozdul otthonról.
A '80-as évek elejétől kultusza ismét fellendül. Róla mintázza a Rocketeer képregényújság hősnőjét a kaliforniai Dave Stevens, és a Poison Ivy képregényekét a francia Yann le Pennetier - Philippe Berthet páros, megjelenésében őt utánozza Lucy Lawless, a Xena sorozat főszereplője, és egy darabig Demi Moore is. '92-től az önjelölt hasonmások már kérhetik felvételüket a Bettie Scouts néven működő rajongói tömörülésbe is, a kilencvenes évek végén pedig megjelennek a hivatalos Bettie Page képregények, pólók, és egyéb kiegészítők, amiből végre valami csurran-cseppen egy kis lé ennek a Kaliforniában vegetáló öregasszonynak is, aki annyira jól nézett ki az ötvenes évek elején.
(* Nyolcvanadik születésnapja után Bettie meggondolta magát, és pár kattintás erejéig ismét a kamerák elé állt a Playboy fennállásának 50. évfordulójára tartott ünnepségen.)
www.bettiepage.com