Jello Biafra
Nem volt egyszerű, de sikerült. Amerikai tudósítónk, David Ensminger kitartásának köszönhetően interjút adott a Tarajnak Jello Biafra, a Dead Kennedys egykori frontembere, az amerikai társadalom legelszántabb kritikusa, aki egyben a kísérletező kedvű Alternative Tentacles kiadó főnöke is. Szóba került a jogdíj-balhé, a Napster, a punkzene elsekélyesedése, meg aktuális világpolitikai kérdések, de először is a magyar vonatkozásra kérdeztünk rá...
Miért rekedt meg az Alternative Tentacles és a Vágtázó Halottkémek közti együttműködés? Felmerült-e annak idején a lehetőség, hogy a (Nagy Feró-féle) Bikini lemezeit is kiadjátok?
Nem emlékszem, hogy a Bikini kiadásáról szó lett volna. De az én ajánlásomra kerültek rá egy kazetta-válogatásra, amit Michael Moore adott ki a Roir kiadónál. Ami a VHK-t illeti: nagyon, nagyon szerettem ezt a zenekart, de ideát egyszerűen nem jött be az embereknek. Az amerikaiak nagyon szűklátókörűek, ha olyan zenéről van szó, ami nem kategorizálható és nem angol nyelvű, úgyhogy egy csomó nagyszerű zene nem is jut el hozzájuk, amiért ilyen sznobok és tudatlanok.
Mi a véleményed a NATO Kelet-Európai kiterjesztéséről? Létezik ezeknek az országoknak más lehetősége, mint Amerika vagy Oroszország befolyása alatt élni?
Ehhez először is a saját népükre kellene hallgatniuk. Az egészben az a durva, hogy miután a kapitalizmus győzött a kommunizmus felett, most a demokráciát is megpróbálja elpusztítani. Van egy szervezet, ami a NATO-nál is veszélyesebb: a WTO (Kereskedelmi Világszervezet). A GATT megállapodás, ami létrehozta, írásba foglalja, hogy a multinacionális cégek ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a szuverén nemzetek. Elég találni valami korrupt diktátort, aki a WTO-nál elpanaszolja, hogy egy másik ország környezetszennyezés-elleni törvénye sérti a kereskedelmi érdekeit, és a WTO kényszerítheti ezt az országot a törvény eltörlésére. Amerika is kiveszi a részét a WTO-n belül az Európa elleni szankciókból, mivel Európa betiltotta a növekedést serkentő hormonokkal kezelt állatokból származó termékek importját és a genetikailag módosított, vagy inkább megcsonkított, élelmiszert címkékkel látják el. Ez már nem is kapitalizmus, ez feudalizmus. Szóval nagyon örülök, hogy Amerikától Magyarországig, Indiától Afrikáig, az emberek tömegével fordulnak szembe a WTO-val. A korporációk diktatúrája éppolyan rossz, mint a kommunista diktatúra, talán rosszabb is.
Miben különbözik az amerikai Zöld Párt a Demokrata Párttól és föladná-e ez is elveinek egy részét a hatalomhoz jutásért cserébe, mint ahogy ez más, európai zöld pártokkal történt?
Ezen nem szoktam spekulálni. Szeretném ha a Zöld Párt elég komoly erővé nőné ki magát ahhoz, hogy hallgassanak rá az emberek. A New Yorki elnökválasztási kampányban azért jelöltek, hogy olyan embereket vonzzak a Zöld Párthoz, akik azelőtt nem is hallottak Naderről
(Ralph Nader volt a Zöld Párt elnökjelöltje - a szerk.)
De ha a média kirekeszt Téged és Nadert, hogyan éritek el potenciális szavazóitokat, az elégedetlen embereket?
A válasz az új lemezemen van. Néha elég lehet, ha szájról szájra terjed az üzenet.
Meglepett Téged, hogy a Milosevics megbuktatásában szerepet játszó szerb diákokat a Rage Against the Machine inspirálta?
Nem. A berlini falat nem Reagan döntötte le, hanem sok különböző faktor, és ezeknek egyike volt a rock'n'roll, különösen Lengyelországban és Kelet-Németországban, de máshol is. Ebben öltött testet az emberek dühe a fennálló rendszerrel szemben, ami végül az utcákra ömlött.
Mi a fontosabb, médium-szerepet betöltve üzeneteket továbbítani, vagy játszani egy zenekarban?
Ha zenekarod van, máris médium leszel. Használhatod a hangod arra, hogy buta szerelmes dalokat énekelj, vagy mondhatsz valami érdekeset, ami inspirál és provokál. A nyáltól csöpögő love songok azt harsogják, hogy igen, megveszem a kommersz média mítoszát arról, hogy mi is a zene, ezért imádjatok engem, a híres rocksztárt, pofát befogni és irány a lemezbolt.
Mi történik az üzenettel, ha egy zenekar, mint például a Chumbawamba, a lehető legrádióbarátabb hangzást próbálja produkálni? Nagyobb hatása lehet ennek, mint a garázszenekarokban nyomuló kölyköknek?
Mivel lényegesen több emberhez jut el a zenéjük, nyilván hatékonyabbak is. Azért a Chumbawambánál meg kell jegyezni, hogy a zenéjük a kezdetektől fogva sokkal dallamosabb volt a többiekénél, tehát valahol ez a végkifejlet elkerülhetetlen volt. Végül is mindenki maga dönti el, mit akar. Én úgy döntöttem kerülni fogom a mainstream szórakoztatóipart, mint a pestist.
A Napsterrel kapcsolatban melyik oldalon állsz?
Először a Metallica nézeteit osztottam, de aztán jobban megismertem a Napster kultúráját, és a másik oldalra álltam. Ideális esetben ez egy nagyon jó dolog lehet, hiszen esélyt ad az embereknek, hogy az MTV-től és a vacak kereskedelmi rádióktól függetlenül felfedezhessenek maguknak jó zenéket. Akikkel beszéltem erről, azok letöltenek néhány számot, és ha tetszik, megveszik a lemezt a boltban. Egyszerűen azért, mert rohadt lassan lehet letölteni egy egész albumot, ami aztán elfoglal egy csomó helyet a merevlemezeden. Nagyon remélem, hogy a Napster felhasználói nem felejtik el, hogy nem mindenki keres annyit mint a Metallica, és támogatják a független előadókat azzal, hogy megveszik a lemezeiket. Mert képzeld el, hogy valami feltörekvő zenekar nagy nehezen összekapar annyi pénzt, hogy kiadhasson ezer példányban egy lemezt, és mindet el kéne adnia, hogy kiadhassa majd a következőt, de a letöltések miatt akár több százzal kevesebbet ad csak el. Ezt el kéne kerülni. A nagy kiadós zenéket nyugodtan töltögessék csak, a multik úgyis sokkal durvábban leveszik a saját előadóikat, mint a Napster. De a független előadók támogatást és tiszteletet érdemelnek.
Nyilván hallottad az esetem, a saját volt zenekari társaim bepereltek és a szart is kitaposták volna belőlem, amiért nem járultam hozzá, hogy a Holiday in Cambodia egy Levi's reklámban szerepeljen. Nem voltak hajlandóak kiegyezni, úgy masíroztak fel a tárgyalóteremben az emelvényre, mintha a szüleim kicsinyített másai lennének. Ray, Klaus es D.H. mind azt állították, hogy ők írták a számaimat, és hogy elrejtettem előlük azt a pénzt, amit már akkor kifizettem, mielőtt bepereltek volna. Hoztak valami szakértőt is a Grateful Dead kiadótól, aki kifejtette, hogy félmillió dollárral tartozom nekik, mert nem szerepeltek rendszeresen más előadók mellett a Rolling Stoneban, a Billboardban, vagy a VH1-on. Azt mondta, ha X összeget költök hirdetésekre, akkor X darab CD-t automatikusan megvettek volna. Szóval rámverték ezt az adósságot, meg további 200,000 dollárt károkozásért és most próbálok fellebbezni. Oda próbálok kilyukadni, hogy amikor ezek a srácok elrohannak a Dead Kennedys életművével és mindenféle mocskos dolgot művelnek vele, - többek között kiadnak egy gyenge minőségű élő albumot a hátam mögött, amit senkinek sem ajánlok -, akkor már jobban járnak az emberek, ha a Napsterről töltik le a Dead Kennedys számokat, mintha az ilyen geci perekkel operáló emberek zsebébe vándorolnának a jogdíjak.
Mit láttál az Avengersben, a Dilsben és más hetvenes évek végi kaliforniai zenekarokban, amit angliai látogatásodkor nem láttál a Wireben vagy a Saintsben, és amiért zenekart akartál alapítani?
Ebben a kérdésben olyan megállapítást teszel, ami nem igaz. Ezek a zenekarok mind komoly hatással voltak rám. Már Eric Burdon és az Animals, Paul Revere és a Raiders és a Rolling Stones is felkeltették bennem a zenekarosdi utáni vágyat 1965-ben, másodikos koromban. A vágy mindig megvolt, csak nem hittem, hogy ez velem is megtörténhet, mert az ilyesmi csak jóképű fazonokkal szokott megtörténni, akik New Yorkban vagy Los Angelesben éltek és úgy pengettek, mint Jimi Hendrix. A hetvenes években ezt a mantrát hajtogatták a nagy kiadók, amíg egyszer csak megjelent a punk, és mindent megváltoztatott.
Egyszer azt mondtad, hogy a Let Them Eat Jellybeans váltotta ki a hardcore áttörését az Egyesült Királyságban. (Ezt elszúrtam, Európát akartam mondani - D.E.)
Ezt sose mondtam. Angliában más ment akkoriban, egyrészt az Exploited féle kommersz, multik által nyomatott punk, másrészt a Crass kiadójának anarchista underground punkzenekarai, meg a Discharge, félúton a kettő között, de inkább a hardcorehoz közel. Igazán nagy áttörést Finnországban ért el az amerikai hardcore, ahol a Let Them Eat Jellybeanst helyben is kiadták, és elég nagy sikere volt. Aztán eljutott Olaszországba, Svédországba, és végül Hollandiába, ahol megalakult a BGK. Angliába csak a legvégén jutott el, de a kontinensen sokkal nagyobb hatása volt a Jellybeansnek.
Gondolod, hogy a punk "kisipari vállalkozásai" a Touch and Go, a Dischord, vagy az Alternative Tentacles valaha is beilleszkednek majd úgy a multik közé, ahogy az Epitaph?
Mindig tudtam, hogy a punk dallamosabb oldalával ez megtörténhet, hiszen ezek a zenekarok nagyon fogós számokat tudtak írni. Ennek a hangzásnak a korábbi változatát, az Adolescents, a D.I., a T.S.O.L., és az Agent Orange számait már 1982-ben játszania kellett volna a rádióknak, de ha akkor nem is, egyszer meg kellett történnie az áttörésnek.
Az Alternative Tentacles talán azért képviseli inkább a punk értékeit, mert az általatok kiadott zenekarok széles skálán mozognak.
Egy csomó zenekarból, amelyik punknak hívja magát, mert lenyúl egy bizonyos hangzást, teljesen hiányzik a punk szellemisége. Bármi, ami úgy hangzik mint az Eagles hangosabb gitárokkal rögtön repül kifelé a hifimből. Ha punk szellemiséget akarsz, abból több van Wesley Willisben, mint a Blink 182-ben. De hát hadd csinálja mindenki amit akar. Az élet túl rövid ahhoz, hogy unalmas zenéket hallgassunk. Jó lenne minél több emberhez eljuttatni az általunk kiadott zenéket ezen a pop punkkal elárasztott piacon. Bárcsak igazságot tehetnék az olyan zenekarokkal, mint a Santa Fe-i Logical Nonsense. Persze, ahogy egyre több a jó zenekar, egyre kisebb szelet jut a tortából mindenkinek, úgyhogy az undergroundban is elkezdik utánozni a szórakoztatóipart, megpróbálják egyre slágeresebbre venni a hangzást, ezért van mindenütt olyan sok sablonos képregénypunk, amitől az AT távol tartja magát, és erre büszkék vagyunk. Akkor sem adtunk ki grunge zenekarokat, amikor a seattlei hullám tetőzött. Ragaszkodunk eredeti elképzelésünkhöz, hogy olyan emberekkel dolgozunk, akik a mainstream szórakoztatóiparon kívül akarnak alkotni, és ha egyes punk kiadók ennek a szórakoztatóiparnak a részévé váltak, akkor mi tőlük is távol tartjuk magunkat.
Ugyanakkor mintha két szék között a pad alá esnétek, amikor ugyanúgy "túlságosan különbözőeknek" találja a kiadványaitokat a mainstream, mint a Maximum Rocknroll.
Még mindig szívesebben adok ki olyan zenét, amit szeretek, mint amit nem szeretek, de inkább eladható. Az AT nem erről szól. Erre ott van egy csomó más kiadó.
Nem lett nehezebb érdekes dolgokat találni a középszerű zenék áradatában?
Ez sosem okozott gondot, legfeljebb jobban kell figyelni. Kíváncsi maradok. Amikor kilencedik osztályba jártam, lekapcsoltam a rádiót és elkezdtem olyan lemezeket vásárolni, amelyeknek érdekesen nézett ki a borítójuk. Egy éven belül rátaláltam az MC5-ra, a Stoogesre, a Hawkwindre és más nagyszerű dolgokra, miközben menekültem a Jethro Tulltól.
Lehet-e a zenekaroknak hatása az emberek világnézetére, helyettesítheti-e a politikát a rockzene, mint látványosság?
A rockzene látványi elemei könnyebben behatolnak ez emberek agyába, és gondolkodásra ösztönzik őket. Marilyn Manson ezt remekül csinálja, neki igenis van politikai hatása, mert megmutatta egy csomó embernek, akiknek elege van abból, ahogy az iskola, a szüleik, vagy az egyház bánik velük, hogy nincsenek egyedül, és hogy harcolhatnak azért, hogy azok lehessenek, akiknek lenniük kell. Amikor Chilében Pinochet hatalomra került, az egyik első ember akit kivégeztetett egy Victor Jara nevű folk énekes volt. Nyilván féltek az üzenetétől, és attól, hogyan reagálnak rá az emberek. Politikai hatása volt mindenkinek Bob Dylantól John Lennonon át egészen a Crassig, a keményvonalas anarchista angol punkzenekarig, akik a punkok egy egész generációját győzték meg, hogy kétszer gondolják meg, mielőtt csak a fogyasztásnak élve támogatnák a fennálló rendszert, mert talán van esély egy jobb életre is. Ez elkísérte ezeket a fiatalokat a felnőttkorba. A vegetarianizmus és az állatok jogait védő mozgalom felemelkedése is közvetlenül a punk rockhoz vezethető vissza.
www.alternativetentacles.com

