A Sniffin' Glue annak idején azt írta rólatok, hogy azért álltatok össze, mert elegetek volt már az elvontkodó zenekarokból, és életszerű, hétköznapi dolgokról akartatok számokat írni.
Steve: Ez így volt. A Yes félórás számokat írt érthetetlen mitologikus szövegekkel, miközben a munkanélküliek száma megközelítette az egymilliót, és egy egész generáció várta, hogy történjen már valami izgalmas. Ezek a progresszív zenekarok nagyon fárasztóak voltak már, ezért a punk megjelenése felért egy atomrobbanással. Végre megjelent egy releváns műfaj... A "Why She's a Girl from the Chainstore" szövege például egy szupermarketben dolgozó pénztáros lányról szól. Elolvastam Henry Miller Black Spring című könyvét, amiben azt írja, hogy bárki az utcáról lehet éppolyan érdekes karakter, mint Marilyn Monroe, vagy James Dean, és ez adta az ötletet. Az ilyen szövegek sosem vesztik aktualitásukat.
Összejött volna a zenekar akkor is, ha nem akadtok össze azon a manchesteri Sex Pistols koncerten?
Pete: Steve nekem köszönheti, hogy megmenekült attól a tánczenekartól, akikkel egyébként találkozója lett volna.
Steve: Egy olyan zenekart szerettem volna csinálni, mint a Who, mert láttam a Yest, és arra gondoltam, mennyivel jobb volt, amikor a Who nyomta a háromperces király számait, és a zenészek a végén szétverték a hangszereiket a színpadon.
A Spiral Scratch, átszámolva, tényleg kijött száz dollárból?
Pete: Ötszázból, a nyomással együtt.
Steve: A hangzása annyira rossz volt, hogy az már jó. Martin Hannett mindenféle idétlen effekteket eresztett rá a stúdióban, és '76-ban elég szokatlannak hangzott a végeredmény, ezért felfigyeltek rá az emberek.
Martint honnan ismertétek?
Pete: Koncerteket szervezett nekünk, és ki akarta próbálni a producerkedést is. Steve: Így mentek akkor a dolgok. Mindenki ösztönösen cselekedett, semmi sem volt megtervezve előre.
Mi a véleményetek a manchesteri színtérről szóló "24-Hour Party People" című filmről?
Pete: A csávó, aki engem játszott, túl magas volt.
Steve: Nekem az a gondom, hogy az elején csak egy pillanatra mutatják a Pistolst és a Buzzcockst, és máris a Hacienda klubban vagyunk, amit csak a '80-as években nyitottak meg. Pedig már '76-tól elég mozgalmas punk színtere volt Manchesternek. Egyszer majd erről is filmet kell csinálni. Ha más nem írja meg, majd megírom én.
Martin Hannett ábrázolása mennyire volt valósághű?
Pete: Valóban nagyon excentrikus személyiség volt. A manchesteri Phil Spector, nevezhetjük így is. Valóban volt egy pisztolya, amivel részegen hadonászni szokott. A stúdiófelvételek közben időnként eltűnt, majd visszasétált és folytatta a keverést.
Amikor újból összeálltatok, és felvettetek egy új lemezt, a nagy kiadók azzal hajtottak el, hogy ez túlságosan emlékeztet a régi Buzzcocksra. Ez meglepett?
Pete: Ha nagyon mást csinálunk, akkor meg az lett volna a baj. Így meg olyanokat írtak a kritikusok, hogy nem voltunk képesek fejlődni.
Ezt szokták mondani a Ramonesra, meg az AC/DC-re is.
Pete: Talán egy folk albumot kellett volna csinálni, nem is tudom.
A Fine Young Cannibals "Ever Fallen In Love"-feldolgozásáról mi volt a véleményetek?
Pete: Jó volt, és évekig segített finanszírozni a zenekart, mielőtt ismét lemezszerződéshez jutottunk volna.
Steve: Roland szereti a punk rockot, régen állítólag roadolt is a Clashnek, de alapvetően egy soul énekes. Az ő verziójuk egész más, mint a miénk, de ez is működik. Ebből is látszik, milyen jó ez a szám... Nemrég az Offspring feldolgozta az "Autonomy"-t, de szinte ugyanúgy játszották, mint mi. Ennek viszont nem tudom, mi értelme volt. Még nem volt alkalmam megkérdezni tőlük.
Rengeteg zenekarral turnéztatok már a Subway Secttől a Crampsen és a Lunachicksen át a Nirvanáig. Melyik volt a legemlékezetesebb?
Steve: A Clash White Riot turnéja. Akkor kezdődött ez az egész varázslat, a punk még valami új, ismeretlen dolog volt. De a Nirvana turné is remek volt. Pete: Akkor minden este buli volt, és elég furcsa helyeken kötöttünk ki az éjszakában.
Miért érezhette úgy Kurt, hogy kötődik a Buzzcockshoz?
Steve: Szerette a zenénket. Azt mondta, hatással voltunk rá.
Nemrég a Pearl Jam turnéján vendégeskedtetek. Igaz, hogy Eddie egy los angelesi gitárboltban futott össze veletek?
Steve: Igen, aztán pár nappal később eljött az egyik koncertünkre. Szólt a biztonsági őr, hogy egy Eddie nevű fazon szeretne bejönni a backstage-be, nekem meg nem esett le, hogy ő lesz az, ezért azt mondtam, hogy "Nem ismerünk semmiféle Eddie-t, hajtsd el a gecibe." Később szerencsére sikerült tisztázni a félreértést.

(Első számunk Buzzcocks sztorija ITT található.)

www.buzzcocks.com