Citizen Fish
A legendás Subhumans tagjaiból alakult Citizen Fish egy évtizednyi önerős agitálás után szerződött Fat Mike kisebbik kiadójához, az Honest Don's-hoz. Az itt megjelent Life Size című legújabb lemezt népszerűsítő turné amerikai része alatt sikerült elcsípnünk Dicket, a zenekar agytröszt-frontemberét.
Taraj: Egyike vagytok azon kevés mai ismert punkzenekarnak, amelyik Angliából jön. Mi az oka annak, hogy így visszaesett nálatok a punk műfaj? Mennyiben más a helyzet Skóciában, vagy észak-Írországban?
Dick: Szerintem minket is csak azért ismernek, mert már 11 éve nyomjuk az ipart, de ez még nem jelenti azt, hogy leáldozóban lenne nálunk a punk, hiszen van egy csomó zenekar, nemrég több, mint 100 lépett fel a Holidays in the Sun fesztiválon. A legújabb amerikai punkhullám nálunk is újra népszerűvé tette a műfajt. A régiók között pedig csak a dialektusok jelentenek különbséget.
Miért az Honest Don's-nál adtátok ki az új lemezt a saját kiadótok, a Bluurg Records helyett?
Az európai terjesztés reménytelen feladatnak tűnt a Bluurgnek, a kontinensen alig adtunk el a lemezeinkből. Az Honest Don's-nál viszont ez megoldott, akárcsak a promóció, és ehhez nincs szükség nagy kiadóra!
A Chumbawamba viszont leszerződött az egyik nagy kiadóhoz, mert azt mondták, így több emberhez jut el az üzenetük. Szerinted ezzel rontották a hitelüket? Téged csábítana a lehetőség, hogy szoftosítva a zenét és a szövegeket milliószámra edjátok el a lemezeket?
Egy komoly anarchista/társadalomkritikai üzenet teljesen elveszti a jelentését, ha végigfut a zeneipar gépezetén. Butaságnak hangzik, hogy úgy rombold a multik hatalmát, hogy rajtuk keresztül terjeszted az üzeneted. Egy csomó embernek nagyon rosszul esett, amikor a Chumba az EMI-hoz szerződött, mert ezzel ellentmondásba keveredtek mindennel, amit addig képviseltek (beleértve a `88-as Fuck EMI válogatáson való szereplésüket.)
A Citizen Fish a Subhumans utódzenekarából, a Culture Shockból alakult. Miért élesztettétek újjá a Subhumanst, és hogyan viszonyul ez a Citizen Fishhez?
Mivel az emberek még mindig vették a Subhumans lemezeket, úgy gondoltuk, jó ötlet lenne nyomni megint néhány bulit, azok kedvéért, akik annak idején lemaradtak a zenekarról. Szóval tartottunk egy próbát, és annyira jó volt, annyi energia szabadult fel belőlünk, hogy már biztosak voltunk benne: ez a helyes döntés. Persze az elsőbbség a Citizen Fishé, hiszen hárman ezt főállásban űzzük, miközben Bruce-nak, a Subhumans gitárosának van egy hangszerboltja és egy családja, amit el kell tartania.
Dick, miért csak egy váltás ruhát viszel magaddal, ha turnéztok? Valami politikai üzenet rejlik emögött? De nem túlzás ez kicsit?
Neeeeeem! Ez csak egy hülye poén volt Craigtől, aki a biográfiánkat írta. Durva is lenne. Mindig legalább 4 inget és vagy négymilliárd pár zoknit viszek magammal.
A leglelkesebb rajongóitok az USA nyugati partján vannak. Gondoltatok már rá, hogy Amerikába költözzetek, mint például a Mekons?
Nem, túl sok szállal kötődünk Angliához.
Mint a világpolitika iránt érdeklődő ember, bizonyára nyomon követted, mi történt Kelet-Európában az elmúlt évtizedben. Hogyan láttad ezt az időszakot, és jártál-e már Magyarországon?
`91-ben nyomtunk két bulit Magyarországon a Trottellel... Kelet-Európa `89 utáni nyitása könnyebb hozzáférést jelentett, könnyebben bejuthattak a külföldiek és mindenféle eszme, de egyúttal megjelent a nyugati imperializmus legócskább fajtája (mekdonaldsz, stb.) is. Oly sok évi keletről jövő elnyomás után remélem ezt a másfajta elnyomást is épp olyan határozottan utasítják majd vissza az ott élők.
Mi a véleményed Jello Biafra közelmúltbeli politikai szerepvállalásáról a Zöld Párt választási kampányában? érdemes ilyen szinten elmélyednie egy punk előadónak a pártpolitikában? És ha már itt tartunk: melyik politizáló punkzenekar volt rád a legnagyobb hatással? A Kennedys, a Crass, esetleg a Bad Religion?
Jello Biafra az egyetlen punk, aki politikus lehetne, elképesztően jó memóriája van, és konkrét elképzelései vannak arról, mit és hogyan kellene megváltoztatni. Remélem szerencsével jár ezen az úton. A Crass szövegei valóban nagy hatással voltak rám, hiszen ők nem csak jelszavakat kiabáltak a levegőbe, hanem a létező rendszerről énekeltek. Ezekből a szövegekből nem csak tanulni lehetett, de megerősítést is nyújtottak, hogy van, aki komolyan veszi a lázadást és a változás szükségszerűségét. A nyíltan politizáló szövegek mellett TV Smith (The Adverts) szövegeit is nagyon szeretem.
Hogy engedhetitek meg magatoknak, hogy három roadotok is legyen? Mindig megy veletek mind a három?
Volt már olyan turné, hogy mind a hárman jöttek, per pillanat Richard és Karoline van velünk az USA-ban, Angliában viszont egyikük sem tart velünk majd. Csak annyit szoktunk keresni, ami kajára elég, és ha marad még a végén, akkor azt egyenlően elosztjuk velük.
Utolsó kérdés. Miért hívják a dobosotokat Trotskynak, és felmerült-e már, hogy fejbekúrjátok egy jégcsákánnyal, amikor pontatlan?
Egyszer megkérdeztem tőle, miért is hívják Trotskynak, mire azt mondta, hogy azért, mert nem hívják Dave-nek. Asszem ez valami iskolai becenév, ami ráragadt.

