1990 januárjában Dee Dee Párizsba utazik, hogy Johnny Thundersszel (ex-New York Dolls, Heartbreakers) beszálljanak Stiv Bators (ex-Dead Boys, Lords of the New Church) új zenekarába, a Whores of Babylonba. Dee Dee azonban már az első napokban összeveszik Thundersszel. Miután észreveszi, hogy kemény drogos lévén máról holnapra élő zenésztársa le akarta nyúlni a kabátját, összetöri Thunders Gibson Les Paul gitárját, és lelocsolja hypóval annak teljes ruhatárát, majd hazautazik. Bators végül más zenészekkel rögzít hat számot, de a korábban életveszélyes mutatványok sorozatát (színpadi önfelakasztás, fegyveres merénylet, gerinctöréssel végződő zuhanás a színpadról, és folyamatos kemény drogozás) túlélő Stivet elhagyja védőangyala. Még ez év júniusában fényes nappal a járdán elgázolja egy autó, s bár még saját lábán távozik haza, az orvosi beavatkozás elmaradása miatt, belső vérzések következtében másnapra meghal.

Alig egy évre rá, '91 áprilisában egy New Orleansi motelban holtan találják Johnny Thunderst: heroin-túladagolás végzett vele. Thunderst fél évre rá követi a túlvilágra hű társa, Jerry Nolan, a New York Dolls és a Heartbreakers dobosa, akinek drogoktól végzetesen elgyöngült szervezetét egyszerre támadta meg a tüdőbaj és a gerincvelő-gyulladás.

Ezzel a kör bezárul, hiszen annak idején, '77 elején a Heartbreakers grupijaként érkezett Londonba Nancy Spungen, aki későbbi barátját, Sid Vicioust rászoktatta a heroinra. A folytatás közismert: Sid '78 október 12-én kábítószer hatása alatt halálra sebzi Nancyt egy vadászkéssel a New Yorki Chelsea Hotel 100-as szobájában, majd a '79 február 2-ára virradó éjjelen, az óvadék ellenében szabadlábra helyezését ünneplő bulit követően, heroin-túladagolásban meghal. Sid példaképe Dee Dee volt.

Dee Dee Ramone Chelsea Horror Hotel című regényében (Thunder's Mouth Press, 2001) a Chelsea Hotelbe látogathatunk, ahol a folyosókon csótányhadak nyüzsögnek a kínai kaja maradékokon, és az előző esti verekedés után hátrahagyott vértócsákon, a szobákban pedig kétes egzisztenciák, drogosok, meg nem értett művészek és közveszélyes őrültek bámulják a plafont, hanyatt fekve a legkülönbözőbb testnedvektől telített matracon, ha éppen nem egymás életének megkeserítésével vannak elfoglalva. Eközben az alagsorban egy sátánista szekta tagjai a környék utcáiról összeszedett hajléktalanokat piranhákkal zabáltatják fel, az általuk előkészített, vérrel, és állati bensőségekkel töltött kádakban.

A feleségével, Barbarával, a hotelben lakó Dee Dee legfőbb gondja az, hogy megsétáltathassa Banfieldet, a kutyát, és hogy beszerezhesse azt a drogot, amire aznap épp kedve szottyant, de folyamatosan összetűzésbe keveredik a hotel kellemetlen vendégeivel. Az egyre durvább összetűzések odáig fajulnak, hogy Barbara aktív közreműködésével Dee Dee kinyírja Bambie-t, a nimfomániás transzvesztitát. (lásd még: Sex Pistols: Who Killed Bambi?)

Aztán megremeg a föld, a hotel omladozni kezd, és eljön az idő, hogy Dee Dee utánajárjon, mi folyik az alagsorban (lásd még: Ramones: I Don't Wanna Go Down to the Basement). A rejtély felkutatásában társául szegődik a hirtelen felbukkant Sid Vicious, és ezek után nem meglepő, hogy az éppen piranha-szeánszt tartó szektatagok fekete kámzsái alól Stiv Bators, Johnny Thunders, és Jerry Nolan kerülnek elő.

Tekintettel a hotel közelgő pusztulására, az egykori barátok egy utolsó dzsemmelésre használják ki a hátralevő perceket, ha már egyszer akad az öltözőben néhány ősrégi, dohos, csöves erősítő, lehasznált gitárok, no meg ott van Nolan rózsaszín dobszerkója, és még egy színpad is. Nem kétséges, hogy Dee Dee és Thunders egyetlen közös szerzeményét, a Chinese Rockst fogják játszani ("Hernyón élek / Mindenem a zálogházban"), de az előadás közben megnyílik a föld, és a zenésztársakat egyenként elnyeli a pokol...

És amikor azt gondoltam, hogy most már nem fordulhat rosszabbra a helyzet, kinyílt a vasajtó, ami az öltözőhöz vezető rövid folyosót választotta el a festék raktártól, és ott állt az ajtóban maga az Ördög, teljes életnagyságban.
"Hello Dee Dee," nevetett rám. "Azt gondoltad, elfelejtelek? He?"
Aztán, mindenféle figyelmeztetés nélkül, felemelte a karját, és felém hajította a kezében tartott vasvillát, akár egy lándzsát. A színpad már szinte teljesen az alagsor szintjéig süllyedt, és ezzel együtt én is gyorsan tartottam a pokol felé. Ahogy a levegőben felém tartó vasvillát figyeltem, az barna heroinnal töltött fecskendővé változott át.
"Hogy lehetek ilyen szerencsés?!" kiáltottam fel örömömben, és olyan boldognak éreztem magam, mintha valamennyi démonom elűzetett volna, és újult erővel térnék vissza az életbe.
"Azt hiszem, egyike vagyok a kiváltságosoknak," gondoltam, miközben önzően kirántottam a fecskendőt a padlóból, ahol landolt - pont beleállt a tű hegyével. Egy pillanatig az ujjaim között forgattam jutalmamat, miközben már nyaldostak a pokol lángjai, és közeledett halálom pillanata, majd magamban viccelődve így kiáltottam:
"Az élet jó, nem igaz? Amikor így alakul. Ha-ha-ha! Amikor csak egy dologra van szükséged, és megkapod."
"Most boldog vagy?!" kiáltottam a levegőbe, és tiszta erőmből a koponyámba döftem az injekciós tűt, és magamba ürítettem a fecskendő tartalmát. A heroin felrobbant az agyamban. Abban a pillanatban holtan estem össze a színpadon.
És alászálltam a pokolba, miközben démonok lebegtek a testem felett.

Barbara június 5-én este hazaérve már hiába ébresztgette Dee Deet. A helyszíni szemle egy fecskendőt talált a konyhaasztalon. Tudjuk, kik ültek azon az estén az asztal körül...