The Dickies
A hosszabb kihagyásokkal ugyan, de '77 szeptembere óta létező Dickies a legrégebbi ma is aktív amerikai punk zenekar. Sajátosan debil humorukkal, és lehengerlő dallamvilágukkal legnagyobb sikereiket még '79-ben érték el, amikor a "Banana Splits" kislemez az ötödik helyig jutott az angol listán. Három klasszikus album után (The Incredible Shrinking Dickies, Dawn of the Dickies, Stukas Over Disneyland) sem léptek túl a kultusz-státuszon, és hiába tértek vissza az elmúlt húsz évben háromszor is, a követőiknek számító Green Day sikereiből sem tudtak profitálni. Az új évezredben már régi rajongójuk, Fat Mike kiadójához szerződve járják a világot, legutóbb basszusgitáron a Toy Dolls Olgája segített be náluk. Leonardal, az énekessel, David Ensminger és Lynda Mandolyn (Fab D) beszélgetett.
Mivel töltötted az időd mielőtt beléptél a Dickiesbe? Jártál koncertekre, vagy csak otthon hallgattad a Black Sabbath lemezeidet?
Nagyon elszigetelt életmódot folytattam. Néha elmentem koncertekre, de nem jártam rendszeresen szórakozni. De ott voltam a Ramones és a Damned első los angelesi fellépésén. A Dickies elott Chuck Wagonnal (a Dickies első gitárosa, aki '81-ben öngyilkos lett - a szerk.) egy Devo-szerű bandánk volt, a Blobs.
Milyen zenéket szerettél akkoriban?
Billentyűsként sok progresszív rockot hallgattam, például a korai Genesist, Peter Gabriellel. Különös módon tőle a későbbiekben sok mindent átvettem a színpadi előadásmódomban. Amint a los angelesi punk színtér befogadott minket, sokat lógtam együtt a többi zenekarral, a korai Weirdost nagyon bírtam, akár csak a Black Randy & the Metro Squadot.
Egy idézet tőled: "A mítosz, hogy az első punkok mind Iggy Popon és az MC5-on nevelkedtek volna, nem igaz. A '77-es tüskefrizurás punkok jelentős részének korábban hosszú haja volt, és Yest hallgatott." Ezzel arra utaltál, hogy sokan csak meglovagolták ezt a trendet, mint ahogy később, a 80-as években sok "punk" zenekar váltott a heavy metalra?
Pontosan. Akkoriban még nem volt ilyen komoly történelme a műfajnak, ha valaki jól tájékozottnak akart tűnni, csak néhány nevet kellett megtanulnia.
Hogy sikerült meggyőznötök az angol A&M kiadót, hogy leszerződtessen benneteket, egy punk zenekart az óceán túlsó feléről, azután, hogy olyan csúnyán ráfaragtak a Sex Pistolsszal?
Felvettünk egy háromszámos demót, amin a "You're So Hideous", a "You Drive Me Ape (You Big Gorilla)" és a "Paranoid" szerepelt, és John Hewlett, a menedzserünk ennek segítségével elhívta az A&M illetékesét az egyik koncertünkre. Ott helyben le is szerződtettek.
Egyszer azt nyilatkoztad, hogy nyűgnek tartod a koncertezést, legszívesebben csak stúdióalbumokat vennél fel. Ez furcsa, hiszen a Dickies éppen a frenetikus koncertjeiről híres. Nem okoz ez számodra belső konfliktust? Konfliktust? Akkor még finoman fogalmaztál. De sokkal nehezebben viseltem ezt, amikor még fiatalabb voltam, 25 és 35 között. Masszív drogfogyasztással azonban sikerült elvonnom a figyelmem erről a problémáról. Suzi Gardner az L7-bol egyszer két lábon járó ellentmondásnak nevezett emiatt. Bár megtehetném, hogy csak akkor lépek fel, ha akarok, mint Nancy Sinatra, vagy Sly Stone.
Igaz, hogy a Buzzcocks elso énekese, Howard Devoto mintájára alakítottad ki az énekstílusod?
Igen. Aki ismer, tudja, hogy a beszédhangom érett férfihang, - akár rádióbemondó is lehetnék -, és mindig ilyen is volt. Egyszerűen megtetszett Devoto és Pete Shelley stílusa, mert annyi düh volt a hangjukban.
Már hallottam tőled, hogy egyes régi zenekarok, például a Circle Jerks, mindig akkor álltak újra össze, amikor kedvezőbb volt a trendek állása, miközben a Dickies ezeket figyelmen kívül hagyva küszködött éveken át. De mi a véleményed az újból összeállt első hullámbeli zenekarokról, mint a Buzzcocks vagy a Wire?
Emlékszem, hogy amikor pár éve hallottam a Buzzcocks visszatérő lemezét, nem fogott meg különösebben, de az is igaz, hogy csak egyszer hallgattam meg. Pete Shelley tehetséges dalszerző, de a szólókarrierje után ezt visszalépésnek tartom.
Így 50 felé nem esik nehezedre a Fat Wreck tizenéves közönsége számára lemezeket felvenni?
Ajándék számomra, hogy kacskaringós karrierem végén a Fatnél köthettem ki.
Találkoztál annak idején Anton LaVey-jel, a modern sátánizmus vezéralakjával? Félelmetes figura volt, vagy sem?
Többször találkoztunk. Dr. LaVey barátságos volt, és egyszer megjegyezte: "Leonard, te vagy az élő bizonyíték rá, hogy egy okkultistának is lehet humora."
A Dickies mellett milyen zenei terveid vannak? Hallottam, hogy terveztél egy punk rock operát...
Most, hogy ismét józan vagyok, szeretnék megint zongorázni, de a lustaságom komoly akadályt jelent. Fat Mike állandóan könyörög, hogy írjak új számokat, biztos fél, hogy megint négy évbe telik majd, mire összehozunk egy lemezt. Az operás projektet is jegelem egyelőre.
Van valami személyes jelmondatod?
"Aki nem érti a tréfát, az baszódjon meg."
www.thedickies.com
Diszkográfia (csak a stúdióalbumok):
The Incredible Shrinking Dickies - A&M, 1979
Dawn of the Dickies - A&M, 1979
Stukas Over Disneyland - Restless, 1983
Second Coming - Enigma, 1989
Idjit Savant - Relativity, 1995
All This and Puppet Stew - Fat Wreck, 2001
Nagyon elszigetelt életmódot folytattam. Néha elmentem koncertekre, de nem jártam rendszeresen szórakozni. De ott voltam a Ramones és a Damned első los angelesi fellépésén. A Dickies elott Chuck Wagonnal (a Dickies első gitárosa, aki '81-ben öngyilkos lett - a szerk.) egy Devo-szerű bandánk volt, a Blobs.
Milyen zenéket szerettél akkoriban?
Billentyűsként sok progresszív rockot hallgattam, például a korai Genesist, Peter Gabriellel. Különös módon tőle a későbbiekben sok mindent átvettem a színpadi előadásmódomban. Amint a los angelesi punk színtér befogadott minket, sokat lógtam együtt a többi zenekarral, a korai Weirdost nagyon bírtam, akár csak a Black Randy & the Metro Squadot.
Egy idézet tőled: "A mítosz, hogy az első punkok mind Iggy Popon és az MC5-on nevelkedtek volna, nem igaz. A '77-es tüskefrizurás punkok jelentős részének korábban hosszú haja volt, és Yest hallgatott." Ezzel arra utaltál, hogy sokan csak meglovagolták ezt a trendet, mint ahogy később, a 80-as években sok "punk" zenekar váltott a heavy metalra?
Pontosan. Akkoriban még nem volt ilyen komoly történelme a műfajnak, ha valaki jól tájékozottnak akart tűnni, csak néhány nevet kellett megtanulnia.
Hogy sikerült meggyőznötök az angol A&M kiadót, hogy leszerződtessen benneteket, egy punk zenekart az óceán túlsó feléről, azután, hogy olyan csúnyán ráfaragtak a Sex Pistolsszal?
Felvettünk egy háromszámos demót, amin a "You're So Hideous", a "You Drive Me Ape (You Big Gorilla)" és a "Paranoid" szerepelt, és John Hewlett, a menedzserünk ennek segítségével elhívta az A&M illetékesét az egyik koncertünkre. Ott helyben le is szerződtettek.
Egyszer azt nyilatkoztad, hogy nyűgnek tartod a koncertezést, legszívesebben csak stúdióalbumokat vennél fel. Ez furcsa, hiszen a Dickies éppen a frenetikus koncertjeiről híres. Nem okoz ez számodra belső konfliktust? Konfliktust? Akkor még finoman fogalmaztál. De sokkal nehezebben viseltem ezt, amikor még fiatalabb voltam, 25 és 35 között. Masszív drogfogyasztással azonban sikerült elvonnom a figyelmem erről a problémáról. Suzi Gardner az L7-bol egyszer két lábon járó ellentmondásnak nevezett emiatt. Bár megtehetném, hogy csak akkor lépek fel, ha akarok, mint Nancy Sinatra, vagy Sly Stone.
Igaz, hogy a Buzzcocks elso énekese, Howard Devoto mintájára alakítottad ki az énekstílusod?
Igen. Aki ismer, tudja, hogy a beszédhangom érett férfihang, - akár rádióbemondó is lehetnék -, és mindig ilyen is volt. Egyszerűen megtetszett Devoto és Pete Shelley stílusa, mert annyi düh volt a hangjukban.
Már hallottam tőled, hogy egyes régi zenekarok, például a Circle Jerks, mindig akkor álltak újra össze, amikor kedvezőbb volt a trendek állása, miközben a Dickies ezeket figyelmen kívül hagyva küszködött éveken át. De mi a véleményed az újból összeállt első hullámbeli zenekarokról, mint a Buzzcocks vagy a Wire?
Emlékszem, hogy amikor pár éve hallottam a Buzzcocks visszatérő lemezét, nem fogott meg különösebben, de az is igaz, hogy csak egyszer hallgattam meg. Pete Shelley tehetséges dalszerző, de a szólókarrierje után ezt visszalépésnek tartom.
Így 50 felé nem esik nehezedre a Fat Wreck tizenéves közönsége számára lemezeket felvenni?
Ajándék számomra, hogy kacskaringós karrierem végén a Fatnél köthettem ki.
Találkoztál annak idején Anton LaVey-jel, a modern sátánizmus vezéralakjával? Félelmetes figura volt, vagy sem?
Többször találkoztunk. Dr. LaVey barátságos volt, és egyszer megjegyezte: "Leonard, te vagy az élő bizonyíték rá, hogy egy okkultistának is lehet humora."
A Dickies mellett milyen zenei terveid vannak? Hallottam, hogy terveztél egy punk rock operát...
Most, hogy ismét józan vagyok, szeretnék megint zongorázni, de a lustaságom komoly akadályt jelent. Fat Mike állandóan könyörög, hogy írjak új számokat, biztos fél, hogy megint négy évbe telik majd, mire összehozunk egy lemezt. Az operás projektet is jegelem egyelőre.
Van valami személyes jelmondatod?
"Aki nem érti a tréfát, az baszódjon meg."
www.thedickies.com
Diszkográfia (csak a stúdióalbumok):
The Incredible Shrinking Dickies - A&M, 1979Dawn of the Dickies - A&M, 1979
Stukas Over Disneyland - Restless, 1983
Second Coming - Enigma, 1989
Idjit Savant - Relativity, 1995
All This and Puppet Stew - Fat Wreck, 2001