2002-re ismét aktivizálta magát az előtte négy évig csak vegetáló kalipunk nagyágyú, a Lagwagon. Előbb végigturnézták Európát és Amerikát, majd felvettek egy új, a megszokottnál harciasabb hangvételű lemezt, amely 2003 elején jött ki Blaze címmel. Joey Cape énekessel a 2002-es Deconstruction Tour bécsi állomásán beszélgettünk.


A Let's Talk About Leftovers megjelenése után eléggé szétesett a zenekar, mindenki más projektekkel foglalkozott, és úgy tűnt, ezzel vége is a Lagwagon történetének. Miért alakult mégis másképp?
A lemez megjelentetésének nem ez volt a célja. Persze ha annyi ideje játszol már egy zenekarban, mint mi, akkor minden nap megfordul a fejedben a feloszlás gondolata. Ennek meg lennének az előnyei és a hátrányai is, de egyszerűen túl nehéz elkötelezni magad egy ilyen horderejű döntés mellett. Mivel a zenekar az életed fontos része, inkább elhessegeted ezeket a gondolatokat... A lemezt egyszerűen azért adtuk ki, mert volt egy csomó olyan számunk, ami nem szerepelt egyik korábbi lemezünkön sem. Azért vártunk vele ennyit, mert nem akartuk elrontani azok örömét, akik szeretik összegyűjtögetni ezeket a ritkaságokat. Úgy jött az ötlet, hogy egy német sráctól kaptam egy CD-t, amire felírta a különböző válogatásokon megjelent számainkat, hogy szerinte ezeket érdemes lenne egy külön albumon megjelentetni. Én meg azt mondtam magamban: "igazad van, megcsináljuk."
De most már készülget az új lemez. Mi tartott ilyen sokáig? Az utolsó rendes album (Let's Talk About Feelings) megjelenése óta már négy év telt el.
Igen, tudom. Általában el vagyunk maradva mindennel. Meg aztán többünknek egyéb projektjei is voltak... De egy független kiadónál szerencsére nem kell semmit elkapkodni, itt nincs meg az az állandó fenyegetettség, hogy kirúgnak, ha csökkennek a lemezeladások. A rajongóbázisunk is stabilabb, mert a független lemezek vásárlói általában hűségesebbek a zenéhez. Ez a mázlink, mert bár rengeteg számot írunk, ebből csak kevés üti meg a szintet, amit elvárok a zenekartól... Hat számot már felvettünk, gondolkodtunk egy EP megjelentetésén, de ezt elvetettük, hiszen nem szúrhattuk ki ezzel a rajongók szemét, olyan régóta vártak már. Szóval novemberben megyünk vissza a stúdióba és felveszünk még tizenkét számot. A hivatalos tervek szerint januárban jönne ki az új lemez, de az eddigi tapasztalatok alapján lesz abból február, esetleg március is.
Négy év hosszú idő, gondolom változott ezalatt a stílusotok. De milyen irányban? És mi lesz a lemez címe?
A címe Blaze lesz. A változások egy része sokaknak meglepő lehet, hiszen néhány új szám a korai időkre emlékeztetően dühös, és hardcore-os hangzású lesz. Nagyot változott a világ az utolsó lemezünk óta, és ez mindenkire hatással van, különösen az amerikaiakra.
A szeptemberi terrortámadásokra gondolsz?
Pontosan. Eddig a politikai nézeteinket távol tartottuk a zenétől, mert úgy éreztük, azoknak nem ott van a helye. Régebben az emberi természetről írtam szövegeket, de mostanra az emberi természet és a politika olyan szinten összeütköztek egymással, hogy felelőtlenség lenne nem hangoztatni az ezzel kapcsolatos álláspontomat. Lesznek azért poposabb számok is a lemezen, de korántsem annyi, mint az előzőn. A popos hajlamaimat mostanában inkább a Bad Astronautban élem ki.
És ezzel el is érkeztünk egy másik témához, amiről kérdezni akartalak. A másik két zenekar, amiben játszol, mennyiben jelent mást számodra, mint a Lagwagon? A Bad Astronaut ezek szerint a poposabb ötleteid megvalósítását biztosítja...
És a kísérletezőbb ötleteimét is. Egy csomó olyan ötletem volt, amit a Lagwagonnal nem tudtam megvalósítani. Ehhez másfajta hangszerelésre, és más személyiségekre volt szükség. Egy olyan zenekarnál, mint a Lagwagon, amelyik már 12 éve létezik, kialakul egy sajátos atmoszféra, amit nem lehet megváltoztatni. Próbálkozhatnánk új dolgokkal, de a végén be kéne látnunk, hogy csak bizonyos dolgokat csinálunk jól. Egy új zenekar olyan, mintha engedélyt kapnál rá, hogy azt csinálj, amit akarsz.
A Me First and the Gimme Gimmest viszont gondolom inkább csak szórakozásnak tekinted.
Ezzel csak tönkretesszük más előadók számait. Ez csak poén, fekete komédia. A héten vettük fel az új lemezt, még a turné előtt játszottam fel a gitársávokat.
Milyen feldolgozások lesznek rajta?
Csak fekete előadók számai. Ennyit mondhatok, teljes hírzárlat van. Igazából ezt sem lett volna szabad elmondanom.
És a Bad Astronaut mikor ad ki lemezt?
Már egy ideje készen vagyunk a lemezzel, szeptemberben jön ki az Honest Don's-nál. Tizennégy szám lesz rajta, ötven perces, és nagyon büszke vagyok rá. A címe Houston, We Have a Drinking Problem lesz.
Hogy megy a turné? Nem csappant meg a közönségetek a hosszú hallgatás miatt?
Aggódtunk emiatt, ráadásul ezután két hónapig Amerikában is turnézunk, és kicsit ciki úgy kimenni a színpadra, hogy "sziasztok, megint itt vagyunk, hogy eljátsszuk nektek ugyanazokat a számokat, amiket az előző két alkalommal". De szerencsére már elég régen turnéztunk Európában ahhoz, hogy megint elegen eljöjjenek a koncertekre. Úgyhogy minden rendben van, és a fogadtatás is kedvező volt eddig.
Mi a helyzet a My Recordsszal? Korábban jelentettél meg különböző anyagokat a Nerf Herdertől, tervezed valamelyik másik ismertebb zenekar leszerződtetését?
A Nerf Herder megfordult nálunk is, aztán elmentek egy másik kiadóhoz és végül az Honest Don's-nál kötöttek ki, ez egy bonyolult történet. Több zenekart nem akarok leszerződtetni, mivel erősen kétséges, hogy működtetem-e tovább a kiadót. A My Records öt éves fennállása során végig veszteséges volt, és bár a szenvedély még mindig megvan, ez mégis csak egy vállalkozás. A zenekarokkal szemben sem lenne tisztességes, ha így folytatnánk, hiszen pénz nélkül nem sokat tehet értük a kiadó. Eredetileg itt jelent volna meg az új Bad Astronaut lemez, de aztán az Honest Don's mellett döntöttünk.
A Warped Tour keretében '98-ban fellépte