Az 1996-ban alakult olasz-svájci Harddiskaunt zenekar harmadik lemezével nem okozott különösebb meglepetést a hallgatóknak. A náluk jól bevált latinos ska zenét megfűszerezték egy kis jazzel, swingel, funkyval, és egy adag Tonino Carotone féle folk zenével, s ezzel létrehoztak egy elég színes albumot. Mégis a lemez maga kissé unalmas, ahhoz képest, hogy ennyi stílus keveredik benne. A hét fiatal olasz srác a New York Ska Jazz Ensemble-lel és számos más, a műfajban híres zenésszel is dolgozott már együtt. Mexikóban és egész Dél-Amerikában nagyon népszerűek, a lemezen is található pár spanyol szám, köztük a Me Voy, ami szerintem az egyik legjobb daluk is egyben. Azok akik kedvelik a jazzes, kissé latinos ska zenét biztosan szeretni fogják őket. - NuttyAnne

Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni ezt az együttest, főleg azoknak nem, akik kicsit is jártasak a ska zene világában. A The Specials és az English Beat a legnagyobb brit ska bandák közé tartoznak, mondhatni ennek a zenei stílusnak az alapító atyjai voltak (leszámítva persze a Madnesst). Ebből a két zenekarból jött létre a Special Beat, akik ugyanabban az irányban alkottak tovább, mint azelőtt külön-külön, de talán ezáltal még izgalmasabbak lettek, telítve azzal az igazi varázslatos brit ska életérzéssel. A dvd-n egy 1992-es japán koncertjük látható, a 19 szám között olyan klasszikusok szerepelnek, mint a zseniális Gangsters, a Rat Race, vagy a Save it For Later. Aki szereti a klasszikus ska zenét, mindenképpen szerezze be, mert ez a koncert olyan, amit ötven év múlva is élvezettel néz végig az ember. - NuttyAnne

A csapat a nálunk is sokszor fellépett német ska előadót, Dr. Ring-Dinget szokta kísérni, de úgy látszik elérkezettnek látták az időt, hogy nélküle is alkossanak valamit. Két albumot hoztak így eddig össze. Mindegyik igényes, jó ska zene, és most számos koncertturnéjuk után úgy döntöttek egy csokorba összegyűjtik szerzeményeiket. A Red Leaf egy instrumentális lemez, abszolút kellemes hangzású, könnyed jazzes, sokszor kissé reggae-be hajló ska muzsika, ami ideális lehet bárokban, háttérzeneként hallgatáshoz. - NuttyAnne

Mint azt psychobilly körképünk frissített változatában már korábban jeleztem, a Gorilla kényszerű hibernálódását követő jégkorszak után a közelmúltban rohamos fejlődésnek indult a hazai psycho színtér. Ennek legkézzelfoghatóbb bizonyítéka ez a lemez: a Gorilla után ismét bekerült egy magyar zenekar a Crazy Love Records istállójába.
A Silver Shine-t straight edge életvitelű hardcore zenészek hozták létre, és úgy jutottak el alig több mint egy év alatt a lemezszerződésig, hogy a korábban dobosként tevékenykedő Ati Edge ebben a zenekarban énekelt és gitározott először, és (az időközben kilépett) Yoda Surfer is a Silver Shine indulásakor kezdett nagybőgőn játszani. Ennek ellenére ez a leginkább a Tiger Army hatását tükröző lemez simán versenyre kel sok komolyabb múltú külföldi zenekar produkciójával.
Nekem inkább a személyes jellegű, csajozós számok jönnek be, különösen a "Burning Eyes". A horror témájú szövegek már gyakran közhelyesek, például a "Zombies From Outer Space"-ről egyből az osztrák kollégák ugrottak be. A "Skulls" viszont remek választás volt Misfits-feldolgozásnak, mivel ez egy kurva jó szám. (Érdemes csekkolni a Spook valcer változatát ugyanebből!)
Mint fentebb utaltam rá, az első európai kiruccanás után megtörtént az első tagcsere is a zenekarban, Yoda helyét a Burning Vampiresban is bőgőző Set vette át. November 6.-án már ez a felállás lesz látható a Rezurex előtt a Süss Fel Napban.

Az első inkarnációjában '81 és '84 között létezett walesi The Oppressed a legelkötelezetebb antifasiszta zenekarok közé tartozott a brit oi színtéren. Az énekes-gitáros Roddy Moreno hozta át '88 végén a SHARP skinhead ideológiát New Yorkból a szigetországba, ahonnan kiindulva aztán létrejött az antirasszista skinhead mozgalom Európa-szerte. A '80-ban alakult Last Resort is felvállalta a harcot a szélsőjobbal, és az Oppressedhez hasonlóan a koncerteken állandósult erőszak miatt oszlottak fel ők is '84-ben. A későbbiekben mindkét zenekar összeállt időről időre, a Last Resort időnként The Warriors néven, mivel az alapító Roi Pearce-et nélkülöző felállások nem használhatták a Roi által levédett eredeti zenekarnevet. '96 márciusában a két zenekar egy cardiffi klubban lépett fel, itt vették fel a DVD anyagát. Zeneileg egyik sem túl meggyőző, de aki kedveli a skinhead életérzést, az itt hiánytalanul megkapja. Az Oppressed műsorában jónéhány feldolgozás is szerepel (Who, Clash, Slade), a Warriors pedig kiosztja Gary Bushellt, amiért eladta a lelkét a Sun című konzervatív bulvárlapnak.

Két éve a Punk Island fesztiválon láttam egy csávót a sok Ploited-pólós egysejtű között, aki saját készítésű "Picsába az Exploiteddel, ne támogasd a punk bizniszt!" feliratú pólóban nyomult. Ő volt a punk.
Wattie munkásságáról már 20 éve megírta Jello Biafra, hogy ha ez lenne a punk, akkor megérdemelné a halált. Ez a köcsög persze azóta is folyamatosan haknizik a szarával. A DVD-n látható '91-es japán és '93-mas argentin koncerten szinte teljesen ugyanazt a műsort nyomják (csak az argentin rövidebb), és elég valószínű, hogy ugyanezt adták elő az idei Szigeten is. De ez úgyis tökmindegy, a rajongóknak elég, hogy Wattie ugat a mikrofonba, miközben valami kásás zaj szól a háttérben.

Rantanplan elsősorban a vadnyugat legostobább kutyája a Lucky Luke képregényekben. Másodsorban egy '96-tól működő népszerű hamburgi ska-punk zenekar. Harmadsorban pedig egy a kilencvenes évek elején létezett brémai psychobilly zenekar. Most ez utóbbiról van szó.
Bár annak idején leginkább az énekes Carlos koncertszervezői tevékenységének hozadékaként szerződhettek Chuck Flintstone révén a Link Recordshoz, a most az Anagram által újra kiadott huszadrangú oldschool psycho zenekarok közül a jobbak közé tartoztak. Ezen a most CD-n kiadott lemezen kívül más nem maradt utánuk, nem sokkal a megjelenése után feloszlottak. Volt akiből nőgyógyász lett, volt akiből profi teniszező. Így megy ez.