banner

Magyar Taraj

<< >>

cover Killdaddies: S/T (Tocado Records)

Az olaszoknál mindig is népszerű Ramones-követő poppunk vonulat (Screeching Weasel, Queers, stb.) legújabb képviselője a piemontei régióból érkező Killdaddies, akik inkább Weaselékhez állnak közel hangzásukat tekintve. A zenekar agytrösztjét, "Bébipinavadász" Giót még előző zenekarából, a Los Activosból ismerem, neki köszönhetően sikerült elsajátítanom olyan alapvető olasz kifejezéseket, mint a "bella figa", vagy az "Io ti fotto con violenza" (magyarul: "milyen szép szemeid vannak", ill. "gyere velem málnát szedni"). A szövegvilág ezek után természetesen a csajozás témaköre köré épül, ahogy az ebben a stílusban egyébként is megszokott. A Killdaddies zenéjével való ismerkedéshez ajánlom a honlapjukról letölthető demókat, bemutatkozó albumukról pedig még meg kell említeni, hogy a holland Tocado Records, illetve az olasz Nicotine Records együttműködésének eredményeként jelent meg.



cover Válogatás: Deathrow - The Chronicles of Psychobilly (Cherry Red)

A Deathrow psychobilly fanzine nemrég megjelent gyűjteménykötete mellé most kijött az ebben leggyakrabban szereplő zenekarokat bemutató válogatás CD is. Az ezen található, javarészt angol zenekarok (Sharks, Meteors, Guana Batz, Frantic Flintstones stb.) hangzása többnyire még jóval közelebb áll a rockabillyhez, mint a Mad Sin és Nekromantix által fémjelzett modern, pörgősebb vonalhoz, de a Hyperjax, vagy a Shakeout már valahol félúton helyezkednek el a kettő között. Nekem a legjobban pont a kakukktojás, a ska beütésű Long Tall Texans számai jöttek be, hatalmas sláger mindkettő ("Notice Me", "Border Radio"). Érdemes még megemlíteni a legagyamentebb dalszövegért járó különdíjat elnyerő Popeye's Dik zenekart, akik a "Searchin' For the King" című balladájukban elmennek kiásni Elvist a gracelandi kriptából.



cover Krewmen: Legend of the Krewmen
(DVD, Cherry Red)

A brit psychobilly színtér veteránjának számító Krewmen a "futottak még" kategóriába tartozik. Ez egyértelműen kiderül most megjelent DVD-jükből, amely egy kilencvenes évek eleji angliai koncertfelvételt, és öt promó klipet tartalmaz. A lazább számaikban egy közepes rockabilly zenekar, a torzítósakban egy gyengébb punk zenekar szintjét ütik csak meg. A koncert így sajnos nem tudott sokáig lekötni, a minimál-klipek viszont helyenként jópofák voltak, főleg a skót szerkóban előadott ökörködés. Viszont, ha már ragaszkodtak a nem túl eredeti "lenge öltözetű csaj beindul a zenére" koncepcióhoz, találhattak volna jobbat is ennél a széles homlokú, lapos seggű bányarémnél.



cover Soledad Brothers: The Hardest Walk
(Munster Records)

A detroiti bluesos beütésű garázsrock legismertebb képviselője a White Stripes, de a környéken számos hasonló hangzású zenekar működik. Ezek közé tartozik a Soledad Brothers, akik negyedik lemezükön is főként a Stooges és a korai Rolling Stones munkásságát értelmezik újra. Az alap fuzz gitárhangzást viszont az orgonától a szaxofonig terjedő hangszerelési fegyvertár egészíti ki, így a műfaj keretein belül még változatosnak is nevezhető a lemez. Csak sajnos amennyire bírom a garázsrockot, annyira utálom a bluest, úgyhogy nálam eleve esélytelen volt, hogy bejöjjön ez a zene.



cover Wendy O. Williams: Bump'N'Grind
(DVD, Cherry Red)

Wendy O. Williams a Motörheades Lemmy női megfelelője volt, a tömény rakendroll megtestesülése, bőr melltartóban. Karrierjét a nyolcvanas évek elején a Rod Swenson pornóproducer által megálmodott Plasmatics énekesnőjeként kezdte. A new yorki punk színtéren imidzs (Mad Max dizájn) és színpadi show (Cadillac-robbantás, gitáraprítás láncfűrésszel) tekintetében nem volt vetélytársuk, zeneileg viszont már korántsem voltak ilyen eredetiek (sablonos hardcore punk).
'82-től Wendy szólóban folytatta, a KISS-es Gene Simmons produceri támogatásával, aki több slágert is írt neki. Ezen a '85-ös londoni koncerten javarészt az ebből az együttműködésből született szólólemezeinek (W.O.W., Kommander of Kaos) számait nyomatja a rockerekből és punkokból álló vegyes közönségnek. Kísérő hajmetál zenekarának látványa ugyan jelentősen rontja az összhatást (még szinkron-headbang is van), de a csaj még 36 évesen is jobb formában van, mint Béres Alexandra. Egy szám erejéig pedig Lemmy és Wurzel is vendégszerepelnek, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló a Motörhead-párhuzam.
Ez a felvétel még pont a csúcson kapta el Wendyt, aki egy rövid '89-es Plasmatics-reunion után visszavonult, és ezután már csak egyszer hallatott magáról. 1998 április 8.-án úgy döntött, hogy nem akar megöregedni, és inkább fejbelőtte magát egy vadászpuskával.



cover Joystix: Playin' With Fire
(Shotgun Generation)

A fehérvári SonicDollzt a legtöbben rockabilly zenekarként ismerték meg, de eredetileg glam-punkot játszottak, merthogy a pornófüggő énekes-gitáros Szöszö lelkivilágához ez a stílus áll a legközelebb. Így aztán nem meglepő, hogy új zenekara, a Joystix is nagyjából a Hellacopters-Backyard Babies-Danko Jones tengely mentén helyezhető el, de már letisztultabban szól, mint a korai SonicDollz, aminél még az első Hellacopters lemez volt az irányadó. A felvételt a DIY jegyében maguk készítették, ennek ellenére az eredmény simán lekörözi a magyar stúdiófelvételek jelentős részét. Szöszö korábbi projektjeinél az ének volt a gyenge pont, de most már azzal sincs semmi gond. A lemez egy francia kiadónál jelenik meg, és nyilván (mivel angol nyelvű az egész anyag) elsősorban külföldön lesz érdemes próblkozni vele, de úgy tűnik mostanában idehaza is kezd kialakulni az ilyen zenék közönsége. Talán most végre meghozza gyümölcsét a sokévi kitartó munka. Hajrá Szöszö, hajrá Joystix!



cover Guadalajara: Live at the PPC
(DVD, Slapstick Records)

A feldbachi Guadalajara alighanem a legjobb osztrák ska zenekar, akik hét év alatt eljutottak arra a szintre, hogy eddigi történetüket és egyik legemlékezetesebb koncertjüket DVD-n is megörökítsék. A grazi PPC-ben teltház előtt előadott műsort eddigi három magyarországi fellépésük közönsége már élőben is láthatta, de hazai pályán érezhetően oldottabb a hangulat. A koncertfelvételt a zenekar teljes történetét az első, haveroknak adott próbahelyi koncertektől végig követő, ex-tagokat is megszólaltató dokumentumfilm, egy videóklip, és egyéb érdekességek is kiegészítik. Ilyen jól összerakott, és ennyiféle anyagot tartalmazó DVD-vel ritkán találkozom.



cover Raped: The Complete Raped Punk Collection
(Anagram)

Az Anagram Punk Collector sorozata még ennyi év után is tud nekem újat mondani a '77-es brit színtérről. Erről a kezdetleges New York Dolls-féle glam-punkot játszó, provokatív homoerotikus szövegekkel ("a kedvesemnek merevedése van" és hasonlók) próbálkozó zenekarról most hallottam először. Pedig Garry Bushell nagyon utálta őket annak idején, egyszer azt is mondta, hogy az ilyenek miatt lehet helyeselni adott esetben a punkverést.
Ezen a válogatáson megtalálható munkásságuk punkosabb része, a "Pretty Paedophiles" EP, a "Cheap Night Out" kislemez, valamint demók és koncertfelvételek. '78-tól már Cuddly Toys néven, sima glam rock zenekarként folytatták.



cover The Meteors: Stampede!
(Anagram)

Ez a Meteors harmadik stúdióalbuma 1984 végéről. A lemez szinte egyszemélyes vállalkozásnak tekinthető, hiszen taghiány miatt a basszust is Fenech játszotta fel, ő volt a producer, és az album saját kiadójánál, a Mad Pignél jött ki. A felvállalt sokrétű feladatot sikerült egész jól megoldania, hiszen a Stampede! az erősebb Meteors lemezek közé tartozik. Az innen kimásolt "I'm Just a Dog" kislemez annak idején hónapokig a független listák élén tartózkodott, bennem viszont inkább a Halloween című film által inspirált "Michael Myers" maradt meg.



cover Reflected: In the Line (PiaRRecords)

Salgótarjánban komoly hagyományai vannak a melodycore-nak (Macskanadrág, ugyebár), úgyhogy annyira nem is meglepő, hogy egy salgótarjáni zenekar állt most elő az eddigi legjobb magyar melodycore albummal. Jó gitáros sok zenekarban akad, dobos már kevesebb, az ének pedig szinte mindig hamiskás szokott lenni a hazai mezőnyben. A Reflectedben ezzel szemben kiemelkedően jó az ének, az angol kiejtés is rendben van (merthogy angol szövegekkel dolgoznak), minden hangszer a helyén van, és a számok is átgondoltan felépítettek és hangszereltek. Zeneileg nem nagyon lehet fogást találni ezen a lemezen, legfeljebb a túl steril, triggerelt dobhangzás zavaró kicsit. Az ugyan tény, hogy ez a stílus (Blink-182, New Found Glory, Ataris stb.) sokat veszített a népszerűségéből az elmúlt pár évben, de akik jól csinálják, ezután is meg fogják találni a (nagyobbrészt nőnemű) közönségüket. Márpedig a Reflected jól csinálja. Welcome to Salgófornia!



cover The Frantic Flintstones: The Frantic Flintstones Story (DVD, Cherry Red)

Chuck Harveyt megérteni nem egyszerű feladat, hiszen a fiatal korában betöréssel és hitelkártya-csalással foglalkozó psycho veterán egyrész igen vastag brit akcentussal beszél, másrészt, mivel már huzamosabb ideje Németországban él, időnként németre vált a mondat közepén, majd vissza. Ennek ellenére sikerült nagyjából végig követnem a sztorijait a fiatalkori balhéktól, a "ki hogyan szart be a turnébuszban" típusú anekdotákig. Ezek jól kiegészítik a DVD két koncertfelvételét, melyek közül a '90-es nürnbergi simán veri a '87-es londonit. A német bulin ugyanis látszik a tomboló közönség is, míg az angol felvételen csak a zenekart látjuk, ráadásul Nürnbergben egy elég jó bőgős tolja, a Dingwalls klubban meg egy fazonilag sem odaillő basszusgitáros arc.



cover The Boys: Sick On You (DVD, Cherry Red)

A Toten Hosen "Learning English - Lesson 1" lemezéről a Boys "Brickfield Nights" című slágere az egyik kedvencem, de eddig valahogy kimaradt a közelebbi ismerkedés a zenekarral. Pedig a '77-es angol évfolyam egyik fontosabb zenekaráról van szó, akik csak azért nem vitték többre, mert a balfasz kiadójuk mindig keresztbe tett nekik, amikor léphettek volna egyet előre. A DVD-n található egy nagyon hangulatos, a gyatra képminőség ellenére is magával ragadó '80-as felvétel, ami egy Ramonesszal közös turnén készült, és itt tényleg egy kivételesen jó zenekart látunk. Nem is gondolnánk, hogy egy év múlva feloszlanak majd, pedig így történt. Tizenhét évbe telt, míg a japán rajongók kérésére újra összeálltak, majd 2001-ben a Toten Hosen meghívására Düsseldorfban léptek fel, itt készült a DVD másik felvétele. Értelemszerűen, itt már egy öregfiúk zenekart látunk, de a korukkal dacolva, tisztességesen lenyomják a műsort. Ami viszont nem tetszett: van nekik egy ilyen punk-karácsonyos projektjük, a Yobs, és ezzel is nekiállnak a végén mikulás-sapkában idétlenkedni, Campinóék vendégszereplésével. Ezt nem kellett volna erőltetni, a bohóckodás már nagyon nem áll jól nekik.