A brooklyni The Challenged kétharmadrészt magyar zenekar, hiszen a basszer Nicki Sick innen pattant le még a kilencvenes évek végén, az énekes-gitáros Rob Suss pedig a hetvenes években kivándorolt magyar szülők gyermeke. Hangzásukban a Rancid találkozik a kilencvenes évek poppunk zenekaraival (pl Screeching Weasel). Tim Armstrong a "haldokló brooklyni poppunk színtér utolsó mohikánjainak" nevezte őket, és sajnos valóban nem könnyű már ebben az emometál korszakban ezzel a zenével boldogulni a keleti parton Nicki elmondása szerint.
Ez a nyolcszámos EP a készülő nagylemez előzetese, nekem leginkább a zenekar MySpace oldalán is meghallgatható "Blank Ammunition" tetszett, de aki szereti a Matt Freeman-féle intenzív lépegetős basszusjátékot, az bőven talál még itt kedvére való számokat.
A srácok az ex-CAFB-s, jelenleg a seattlei Sledgebackben zenélő Szakácsi Gáborral összefogva létrehoztak egy MySpace oldalt a magyar vonatkozású külföldi zenekarok ismertebbé tételére, ez itt található.

A manchesteri Goldblade (újabban egybeírva) napjaink legjobb brit punk rock zenekara. '94-ben hozta létre a rockzenei újságíróként és a Membranes tagjaként ismert John Robb, és az elmúlt 12 évben szinte folyamatosan turnéztak a szigetországban, de eljutottak a volt Jugoszláviába és Oroszországba is, miközben kihozak négy nagylemezt. Zenéjükben a Clash találkozik a korai Living Enddel és az MC5-val, fazonilag pedig a rockabilly divatot követik. Robb nem mai gyerek, de a gyúrásnak és a küzdősportoknak köszönhetően még mindig remek formában van. Erről meggyőződhetünk az itt tárgyalt DVD-n is, melynek legnagyobb részét egy hangulatos angol pubban zajló koncert teszi ki, de láthatunk itt néhány videoklipet, és egy interjút is a frontemberrel. A klipek közül legnagyobb slágerük, a "Psycho" videója egy görögkeleti templomban játszódik, a pópa lelkes közreműködésével. Felejthetetlen élmény. Atom zenekar, atom DVD.

Ha valaki esetleg nem vágná, hogy miféle zenekar is ez a D.O.A., az olvassa el gyorsan 7. számunk Shithead interjúját. Ez a DVD 1984-be repít vissza minket, amikor is egy Nick Toczek nevű leedsi koncerszervezőnek köszönhetően a kanadai hardcore punk úttörők bemutatkozhattak a munkásmozgalmi kötődésű brit punk színtér előtt. Az eseményen performance jelleggel fellépett a DOA előtt Mensi az Angelic Upstartsból, Steven "Seething" Wells punk költő, valamint Spartacus R reggae zenész (ex-Osibisa) és fekete polgárjogi harcos. Az ereje teljében levő DOA-t kár lenne kihagyni, és különben is: kordokumentum.

A psychobilly színtéren Sparky a legsúlyosabb arc, ezt a közelmúltbeli budapesti DAG koncerten is tapasztalhatta, aki ott volt. Nála ez életforma, nem póz, és nem tud olyan extrém szöveget írni, aminél nem merülhetne fel, hogy személyes élmények ihlették. A DVD első felén a 2004-es calellai psycho találkozón megejtett fellépés található, a két gitáros felállásnak köszönhetően masszív hangzással, és egy jó formában levő Sparkyval. Ezután egy '98-as leicesteri buli következik, amin már egy szétcsúszottabb Sparky ijesztgeti a közönséget, majd zárásként két morecambe-i felvétel szintén '98-ból. Valamiért ez utóbbiak a legnyomasztóbbak, ezeken már végképp horrorfilmbe illő a produkció.

És ha már szóba került a budapesti DAG koncert, az egyik előzenekar ezen a bulin a cseh Flaming Cocks volt, akiket leginkább a punkabilly kategóriába lehet sorolni. A srácok most megjelent bemutatkozó albuma megdöbbentően jól szól. Élőben is jók voltak, de ez a lemez simán világszínvonalú. Az ének egy kis Tiger Armys ízt ad a zenének, ami a koncerten annyira nem tűnt fel, a gitárhangzásban pedig van egy jó adag skandináv rakendroll punk beütés is, ami viszont már az első találkozáskor is nyilvánvaló volt. Novemberben várhatóan ismét ellátogatnak hozzánk, tessék odafigyelni rájuk!

A '88-ban Birminghamben megrendezett "Night of the Long Knives" egyike volt az első egész napos psychobilly fesztiváloknak. Itt rögzítették a DVD anyagát, melyen a Klingonz, a Quakes, és a Skitzo műsorából láthatunk részleteket. A Klingonz pelenkás, pöttyös-testű űrlény imidzse már önmagában elviszi a koncertet. Az amcsi Quakes a másik két zenekarhoz képest komoly hardcore punk beütést mutat, nekem ők jöttek be a legkevésbé. A londoni Skitzo lehet, hogy nincs akkora név, mint a másik kettő, de itt egyáltalán nem maradnak el mögöttük, sőt.

"Mi a faszért adsz ki olyan szarokat, mint a Batfinks, amikor itt vagyunk mi is?" Ez az idézet abból a Chuck Harveynak szóló levélből való, amit a Link Recordsnak küldött demójához mellékelt egy ismeretlen psychobilly banda Észak-Angliából. A demó meghallgatása után a fő-Flintstone úgy döntött, a kérdés jogos, úgyhogy ki is adta a Sugar Puff Demons lemezét. A SPD azonban rövidesen feloszlott, így sosem lettek ismertek, pedig korukat megelőzve, a mai psycho zenekaroknál megszokott szélvész-tempóban játszottak, és sokkal jobb számaik voltak, mint az akkori brit színtér krémjéből jónéhány zenekarnak. Joggal nevezték magukat a psychobilly színtér Slayerének, az akkor általános psycho hangzáshoz viszonyítva ez megállja a helyét.

A Link Records a Business-es Mark Brennan Captain Oi! előtti kiadója volt. '86-ban indult, főként punk kiadványokkal, de Mark bele akart nyúlni az akkortájt éppen felfutóban levő psychobilly műfajba is, ezért felkérte Chuck Harveyt (Frantic Flintstones) a "psycho üzletág" vezetésére. Az Anagram a közelmúltban megvásárolta a Link psychobilly katalógusát, így egyre-másra látnak most náluk napvilágot a gyűjtők számára különösen érdekes kiadványok. Az ezen a válogatáson szereplő zenekarok közül az imént említett Sugar Puff Demons a legjobb, de van itt két szám a Frantic Flintstones (vagyis inkább Chuck) pszichedelikus lemezéről, és a Termites lemezről is, illetve meggyőződhetünk róla, hogy a Batfinks tényleg nem volt valami jó.

A sheffieldi acélgyári munkások által választható kitörési lehetőségek közül az "Alul semmi" című filmből megismert mutatvány mellett a '80-as években még a psychobilly zenekar alapítás is egy opció volt. Amint a Radiacs esete is mutatja, különösebb tehetség nélkül is fel lehetett ugrani a szekérre, és még egy ilyen gyenge Meteors-klónra is lecsapott a Link Records, no meg a német koncertszervezők. Aztán amikor már nem ment annyira a psychobilly szekér, persze ők pottyantak le róla elsőnek, de így is bőven túlteljesítették a tervet.