Mad Sin
A berlini psychobilly monstrum, a Mad Sin frontembere, Big "Köfte" Deville a készülő új lemez kapcsán nyilatkozott a Tarajnak 2004 végén.
Hogy sült el a berlini Halloween-bulitok? Készültetek valami különlegessel?
Voltak vagy nyolcszázan, majdnem teltház volt. Kifestettünk magunkat, dekorációnak "Christmas sux, Halloween Rox" feliratú táblákat használtunk, és persze megint volt tűz és vér, a szokásos rémisztgetős cuccok. De többet Berlinben ilyet nem csinálunk, mert túl nagy divat már ez az egész, és nem szeretnénk azt csinálni, amit elvárnak tőlünk. Persze nem bánom, ha ez az ünnep is ismertebb lesz, hiszen vagy ezer évvel öregebb, mint a kibaszott karácsony, és sokkal izgalmasabb.
November végén nekiálltok az új lemez felvételeinek. Ez is olyan változatos lesz, mint a Survival of the Sickest!, vagy ezúttal egységesebb albumot szeretnétek?
A terv az, hogy megtartsuk a Survival stílusát, de egy kicsit kellemesebb hangzással. De sosem tudhatod, hogyan sül majd el egy lemezfelvétel. Ez olyan, mint ha egy képet festenél egy bizonyos pillanatban, és ha szerencséd van, akkor ez egy varázslatos pillanat lesz.
Az új lemez egyik száma Houdiniről, a magyar származású szabadulóművészről szól, aki érdekes módon pont Halloweenkor halt meg 1926-ban. Mi adta az inspirációt ehhez a dalszöveghez?
Bizony, ő is magyar volt, akár csak Lugosi Béla, ugye? Abban az időben egy csomó magyar származású érdekes ember volt a szórakoztatóiparban. Rajongok Houdiniért, de ebben a számban, aminek a címe "Houdini's Pool", a mindennapi élet küzdelmeinek szimbólumaként utalok arra a mutatványra, amikor Houdini kényszerzubbonyban, leláncolva kiszabadult medencéből. Ha nem lett volna elég gyors, megfullad. Ilyennek látom most a világot: folyamatosan küszködünk, de fennmarad egyáltalán az emberi faj? A dolgok jelenlegi állását nézve, aligha. Én mindenesetre próbálkozni fogok, amíg meg nem fulladok.
A Meteors tartja magát az egyetlen igazi psychobilly zenekarnak. Miközben a Mad Sin, a Nekromantix, vagy a Demented Are Go gyakran lépnek fel együtt, és köztudottan jó viszonyban vagytok, ők eléggé elszigetelődtek. Azért lehet ez, mert lenézik a többi zenekart?
Ezt nem hiszem, de P Paul Fenech álomvilágban él. Nincs velük problémánk, és becsülöm őket, mert ha nem lett volna Meteors, most nem nyilatkoznék nektek. '81-ben hallottam őket először, és rögtön azt gondoltam, ez az én zeném. Különösek voltak a horror-sci-fi keverék szövegek, és sütött belőlük a punkos "menjetek-a-picsába-azt-csinálok-amit-akarok" mentalitás. Akkor 11 éves voltam, és a punk mellett a rockabillyt is szerettem, ez pedig a kettő tökéletes, durva keveréke volt. Valahol még mindig ugyanaz a srác vagyok, de sok mindenről megváltozott a véleményem, és a zenei ízlésem is fejlődött. Ugyanez vonatkozik a Nekromantixra, és a Demented Are Go-ra is. Paul viszont bezárta magát a stílusba, amit megalkotott, és megmaradt annál, amit a legjobban csinál. De azért én még ennyi év után is bírom a Meteorst.
Jóban vagytok a Tiger Armyval is, akik a psychobillyben a Green Day megfelelőjének számítanak. Tapasztalataid szerint azok a srácok, akik rajtuk keresztül ismerik meg a műfajt, érdeklődnek a régebbi, európai zenekarok iránt is?
A Mad Sint bírják a srácok, mert nyitottak vagyunk, és nem viselkedünk vén trottyosok módjára, ha már egyszer a közönségünk egyre fiatalodik. Az ereinkben punk rock vér is folyik, a psycho bandák közül mi játszottunk először olyan zenekarokkal, mint a Misfits, a Bad Religion, a Turbonegro, a Die Ärzte, az Agnostic Front, vagy a Rancid. Nekünk bejött, ezért a többiek is követték a példánkat. És ez jó, mert mi nem várjuk el, hogy a közönségünk bármiféle szabályhoz igazítsa a külsejét. A lényeg, hogy mindenki őrüljön meg a koncertjeinken. És büszke is vagyok rá, hogy mi változtattuk meg a lusta, haldokló oldschool psychobilly színtér arculatát. Most sok régi zenekar is újra összeállt, kistestvérünk, a Tiger Army, pedig elvégzi Amerikában, amit mi már megtettünk ideát. A psychobillyt húzósabban, dallamosabban előadva lehet életben tartani az új évszázadban.
Első lemezszerződéseteket a hamburgi alvilág egy közismert figurájával kötöttétek meg, az ő cége volt a Maybe Crazy Records. Ki volt ez a fickó, és mivel foglalkozott?
Egy kibaszott seggfej volt, aki lehúzott egy fiatal zenekart. Akkor még csak a szexen, a drogokon, és a rakendrollon járt az eszünk, a pénzügyekre nem figyeltünk oda. De jó lecke volt, tanultunk belőle.
Újra aktív a Dead Kings projekted. Most kik játszanak benne, és mik a terveitek?
Peter a Nekromantixból, valamint Doyle és Strangy a Klingonzból. Karácsony körül játszunk majd három bulit. Jó móka lesz, alig várom már, hogy újra találkozzam a tesókáimmal.
Azok a zenekarok, amelyek folyton a halálról és a gonosz erőkről énekelnek, néha úgy tűnik, kihívják maguk ellen a sorsot. Jó példa erre a Death nevű metal zenekar nemrég meghalt gitárosa, de psychobilly vonalon is történtek hasonló esetek, például a Quakes eredeti dobosát halálra gázolták, a Tiger Army dobosát pedig fejbe lőtték. Nem fordult még meg a fejedben, hogy valóra válhatnak a sötét hangulatú dalszövegeid?
A leggonoszabb sztorikat az élet írja, és ez inspirálja a dalszövegeimet. Dave the Ace-t még évekkel ezelőtt egy kamion gázolta el Buffalóban. Előtte pár nappal még együtt buliztunk vele Londonban. Zombinak maszkírozta magát, és akasztófa-kötéllel a nyakában mászkált, mint mindig. Aztán meg bumm. Szomorú dolog ez, mert a haverom volt, és elég sok haveromat vesztettem el az elmúlt 22 évben. És ettől csak még borongósabb szövegeket írok. Az élet kegyetlen, de a legtöbben igyekeznek csak a szép pillanatokra emlékezni. Én a rossz dolgokat sem felejtem el. Nem akarok egy álomvilágban élni.
Az I Used To Fuck People Like You In Prison (Ilyen Csávókat Kúrtam a Sitten, Mint Te) kiadó ideálisnak hangzik a Meteors, vagy a Demented Are Go számára, mivel mindkét zenekar tagjai között akadnak börtönviseltek. A Mad Sinből is sitteltek már le valakit?
Igen, engem. Barcelonában ültem, elég hosszú ideig. Sokat tanultam ott a lojalitásról, és arról, hogy ne ítéljek meg senkit a vallása, bőrszíne, vagy az életkora alapján. Persze, azért nem vágyom vissza.
A Gorillával hogy állsz?
Az egyik kedvenc zenekarom, nagyszerű zenészek. A szövegeiket ugyan nehéz volt megérteni, de nagyon bosszantó, hogy már nem aktív a zenekar. Jó lenne megint együtt játszani. Álljanak össze újra! Hiányoznak.
Szülővárosotok, Berlin, egyben a Die Ärzte, és a Terrorgruppe otthona is. Azt tudom, hogy a Terrorgruppéval egy darabig a doboson is osztoztatok, de milyen a viszonyotok az Ärztével?
A '98-as német turnéjukon mi voltunk az előzenekar. Bela B, a dobos-énekesük, a Sweet and Innocent... lemezünkön két számban ("All This and More", "Scarred Ole Heart") is vokálozott. Tizenhat éve ismerem már, jó haverom.
(A Dead Moon's Calling című új Mad Sin album 2005 végén jelent meg. A zenekar a bőgős Holly távozása után a gitáros Tex kilépésével újabb tagcserén esett át a közelmúltban.)
www.madsin.de
Voltak vagy nyolcszázan, majdnem teltház volt. Kifestettünk magunkat, dekorációnak "Christmas sux, Halloween Rox" feliratú táblákat használtunk, és persze megint volt tűz és vér, a szokásos rémisztgetős cuccok. De többet Berlinben ilyet nem csinálunk, mert túl nagy divat már ez az egész, és nem szeretnénk azt csinálni, amit elvárnak tőlünk. Persze nem bánom, ha ez az ünnep is ismertebb lesz, hiszen vagy ezer évvel öregebb, mint a kibaszott karácsony, és sokkal izgalmasabb.
November végén nekiálltok az új lemez felvételeinek. Ez is olyan változatos lesz, mint a Survival of the Sickest!, vagy ezúttal egységesebb albumot szeretnétek?
A terv az, hogy megtartsuk a Survival stílusát, de egy kicsit kellemesebb hangzással. De sosem tudhatod, hogyan sül majd el egy lemezfelvétel. Ez olyan, mint ha egy képet festenél egy bizonyos pillanatban, és ha szerencséd van, akkor ez egy varázslatos pillanat lesz.
Az új lemez egyik száma Houdiniről, a magyar származású szabadulóművészről szól, aki érdekes módon pont Halloweenkor halt meg 1926-ban. Mi adta az inspirációt ehhez a dalszöveghez?
Bizony, ő is magyar volt, akár csak Lugosi Béla, ugye? Abban az időben egy csomó magyar származású érdekes ember volt a szórakoztatóiparban. Rajongok Houdiniért, de ebben a számban, aminek a címe "Houdini's Pool", a mindennapi élet küzdelmeinek szimbólumaként utalok arra a mutatványra, amikor Houdini kényszerzubbonyban, leláncolva kiszabadult medencéből. Ha nem lett volna elég gyors, megfullad. Ilyennek látom most a világot: folyamatosan küszködünk, de fennmarad egyáltalán az emberi faj? A dolgok jelenlegi állását nézve, aligha. Én mindenesetre próbálkozni fogok, amíg meg nem fulladok.
A Meteors tartja magát az egyetlen igazi psychobilly zenekarnak. Miközben a Mad Sin, a Nekromantix, vagy a Demented Are Go gyakran lépnek fel együtt, és köztudottan jó viszonyban vagytok, ők eléggé elszigetelődtek. Azért lehet ez, mert lenézik a többi zenekart?
Ezt nem hiszem, de P Paul Fenech álomvilágban él. Nincs velük problémánk, és becsülöm őket, mert ha nem lett volna Meteors, most nem nyilatkoznék nektek. '81-ben hallottam őket először, és rögtön azt gondoltam, ez az én zeném. Különösek voltak a horror-sci-fi keverék szövegek, és sütött belőlük a punkos "menjetek-a-picsába-azt-csinálok-amit-akarok" mentalitás. Akkor 11 éves voltam, és a punk mellett a rockabillyt is szerettem, ez pedig a kettő tökéletes, durva keveréke volt. Valahol még mindig ugyanaz a srác vagyok, de sok mindenről megváltozott a véleményem, és a zenei ízlésem is fejlődött. Ugyanez vonatkozik a Nekromantixra, és a Demented Are Go-ra is. Paul viszont bezárta magát a stílusba, amit megalkotott, és megmaradt annál, amit a legjobban csinál. De azért én még ennyi év után is bírom a Meteorst.
Jóban vagytok a Tiger Armyval is, akik a psychobillyben a Green Day megfelelőjének számítanak. Tapasztalataid szerint azok a srácok, akik rajtuk keresztül ismerik meg a műfajt, érdeklődnek a régebbi, európai zenekarok iránt is?
A Mad Sint bírják a srácok, mert nyitottak vagyunk, és nem viselkedünk vén trottyosok módjára, ha már egyszer a közönségünk egyre fiatalodik. Az ereinkben punk rock vér is folyik, a psycho bandák közül mi játszottunk először olyan zenekarokkal, mint a Misfits, a Bad Religion, a Turbonegro, a Die Ärzte, az Agnostic Front, vagy a Rancid. Nekünk bejött, ezért a többiek is követték a példánkat. És ez jó, mert mi nem várjuk el, hogy a közönségünk bármiféle szabályhoz igazítsa a külsejét. A lényeg, hogy mindenki őrüljön meg a koncertjeinken. És büszke is vagyok rá, hogy mi változtattuk meg a lusta, haldokló oldschool psychobilly színtér arculatát. Most sok régi zenekar is újra összeállt, kistestvérünk, a Tiger Army, pedig elvégzi Amerikában, amit mi már megtettünk ideát. A psychobillyt húzósabban, dallamosabban előadva lehet életben tartani az új évszázadban.
Első lemezszerződéseteket a hamburgi alvilág egy közismert figurájával kötöttétek meg, az ő cége volt a Maybe Crazy Records. Ki volt ez a fickó, és mivel foglalkozott?
Egy kibaszott seggfej volt, aki lehúzott egy fiatal zenekart. Akkor még csak a szexen, a drogokon, és a rakendrollon járt az eszünk, a pénzügyekre nem figyeltünk oda. De jó lecke volt, tanultunk belőle.
Újra aktív a Dead Kings projekted. Most kik játszanak benne, és mik a terveitek?
Peter a Nekromantixból, valamint Doyle és Strangy a Klingonzból. Karácsony körül játszunk majd három bulit. Jó móka lesz, alig várom már, hogy újra találkozzam a tesókáimmal.
Azok a zenekarok, amelyek folyton a halálról és a gonosz erőkről énekelnek, néha úgy tűnik, kihívják maguk ellen a sorsot. Jó példa erre a Death nevű metal zenekar nemrég meghalt gitárosa, de psychobilly vonalon is történtek hasonló esetek, például a Quakes eredeti dobosát halálra gázolták, a Tiger Army dobosát pedig fejbe lőtték. Nem fordult még meg a fejedben, hogy valóra válhatnak a sötét hangulatú dalszövegeid?
A leggonoszabb sztorikat az élet írja, és ez inspirálja a dalszövegeimet. Dave the Ace-t még évekkel ezelőtt egy kamion gázolta el Buffalóban. Előtte pár nappal még együtt buliztunk vele Londonban. Zombinak maszkírozta magát, és akasztófa-kötéllel a nyakában mászkált, mint mindig. Aztán meg bumm. Szomorú dolog ez, mert a haverom volt, és elég sok haveromat vesztettem el az elmúlt 22 évben. És ettől csak még borongósabb szövegeket írok. Az élet kegyetlen, de a legtöbben igyekeznek csak a szép pillanatokra emlékezni. Én a rossz dolgokat sem felejtem el. Nem akarok egy álomvilágban élni.
Az I Used To Fuck People Like You In Prison (Ilyen Csávókat Kúrtam a Sitten, Mint Te) kiadó ideálisnak hangzik a Meteors, vagy a Demented Are Go számára, mivel mindkét zenekar tagjai között akadnak börtönviseltek. A Mad Sinből is sitteltek már le valakit?
Igen, engem. Barcelonában ültem, elég hosszú ideig. Sokat tanultam ott a lojalitásról, és arról, hogy ne ítéljek meg senkit a vallása, bőrszíne, vagy az életkora alapján. Persze, azért nem vágyom vissza.
A Gorillával hogy állsz?
Az egyik kedvenc zenekarom, nagyszerű zenészek. A szövegeiket ugyan nehéz volt megérteni, de nagyon bosszantó, hogy már nem aktív a zenekar. Jó lenne megint együtt játszani. Álljanak össze újra! Hiányoznak.
Szülővárosotok, Berlin, egyben a Die Ärzte, és a Terrorgruppe otthona is. Azt tudom, hogy a Terrorgruppéval egy darabig a doboson is osztoztatok, de milyen a viszonyotok az Ärztével?
A '98-as német turnéjukon mi voltunk az előzenekar. Bela B, a dobos-énekesük, a Sweet and Innocent... lemezünkön két számban ("All This and More", "Scarred Ole Heart") is vokálozott. Tizenhat éve ismerem már, jó haverom.
(A Dead Moon's Calling című új Mad Sin album 2005 végén jelent meg. A zenekar a bőgős Holly távozása után a gitáros Tex kilépésével újabb tagcserén esett át a közelmúltban.)
www.madsin.de