A psychobilly kifejezés először Johnny Cash '76-os "One Piece At a Time" című számában bukkan fel, majd a rockabillyt a horrorral elsőként kombináló Cramps használja rövid ideig, a műfaj születése azonban egyértelműen az angol Meteors '81-es "Meteor Madness" EP-jének megjelenéséhez köthető. Angliában a punk első hullámának lecsengése után ismét divatba jön a rockabilly, itt találja meg a számítását az Atlanti-óceán túlsó feléről átköltöző Stray Cats, és egyre-másra alakulnak az '50-es évek Amerikáját idéző retro-bandák. P Paul Fenech is egy ilyen zenekarban, a Southern Boysban gitározik, de gyorsan kiábrándul az édeskés nosztalgiából. Megalakítja a Meteorst, amellyel az említett négyszámos EP-n már vámpírokról és a pokol rockereiről énekel, az új hangzás pedig a rockabilly-punk hibrid psychobilly, amit a Meteors a mai napig hitbizományának tart: szerintük tiszta psychobillyt csak ők játszanak, az összes többi zenekar csak utánzat.

A psychobilly esetében a London Hammersmith negyedében található Klub Foot lesz a CBGB's megfelelője, itt lépnek fel az új szubkultúra képviselői, a Meteors, a Guana Batz, a Stingrays, az inkább neo-rockabillynek nevezhető Restless, a Polecats (akik a Stray Catsszel egy időben megjárták a slágerlistákat is), a kommerszebb hangzású King Kurt, és a holland Batmobile. Kialakulnak a legjellemzőbb külsőségek: a rockabilly-séró és a taraj kombinációjaként előállt előrenyúló partvis-frizura (quiff) valamint a pogó és a szabadfogású birkózás találkozásából született psychobilly tánc, a wrecking. (A hácés mosh pit psycho megfelelője a wrecking pit, ez egyben a legrégibb psycho weboldal neve is.) A klub fénykorát egy kétrészes válogatáslemez (Stomping at the Klub Foot vol. 1-2) is megörökíti.

A megszakításokkal, és Fenech körül állandóan változó tagokkal, de máig aktív Meteorst hamar lekörözik az újabb zenekarok. A nyolcvanas évek második felének psychobilly-hulláma pörgősebb, és extrémebb színpadi show-val operáló zenekarokat hoz el, a walesi Demented Are Go, az ír Klingonz, a dán Nekromantix és a német Mad Sin alakítják ki a ma elterjedt psychobilly hangzást.

A '82-ben alakult Demented Are Go Cardiffból Londonba költözése után lesz egyre ismertebb psycho körökben. '86-ban megjelenik első nagylemezük In Sickness & In Health címmel, de még '87-'88 táján is egy áram nélküli foglalt házban nyomorogva, akusztikus gitáron, gyertyafénynél írják a számokat. Az áttörést a '90-es évek elején a Fury Recordsnál megjelent lemezeik (Orgasmic Nightmare, Tangential Madness) hozzák el, de nyilván segít a sírból kiásott Elvisnek maszkírozott zenészek, és a színpadon porszívóval rejszoló énekes, Sparky, nem mindennapi látványa is. A zenekar életében időről időre kisebb-nagyobb szakadást okoznak Sparky mentális problémái, és a féktelen tivornyázás mellékhatásaként vagy kórházban, vagy büntetés-végrehajtási intézményekben eltöltött kényszerpihenők. Egy tipikus eset: '99-ben, egy new jersey-i szupermarketben a tudatmódosító szerek hatása alatt álló, ezüst inget, rózsaszín tiarát és bíborszínű cowboy-csizmát viselő Sparky jókedvében belecsíp egy kiscsaj seggébe, aki pechjére még csak 16 éves, így hősünk kiskorú molesztálása miatt börtönbe kerül, és miután a 60,000 dolláros óvadékot nem tudják kifizetni, a zenekar nélküle tér haza az amerikai turnéról. Szerencséjére, egy hónap után kiengedik.

Ilyen életmód mellett persze nem meglepő, hogy folyamatosan változnak a tagok a zenekarban, legutóbb éppen Lex Luthert és Kelvin Klumpot cserélték le a Klingonzból kölcsönzött Strangy-re és Doyle-ra. A szeptemberben a People Like You kiadóhoz szerződött, és jövőre új lemezt (Hellbilly Storm) igérő Demented Are Go lapzártakor épp arra vár, hogy a frissen belépett, és szinte azonnal lábtörést szenvedett Strangy felépüljön.

A '88-ban Dublinban alakult Klingonz tagjai - Titch (ének), Doyley (gitár), Mocker (dob), és a skóciai Aberdeenből érkező Strangy (bőgő) - a horror helyett inkább a sci-fit részesítik előnyben. Koncertjeiken űrlénynek öltöznek, ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy a hüllőszerű megjelenést kölcsönző zöld testfestéken kívül semmit sem viselnek, és '88-as bemutatkozó lemezük is a földlakók számára rejtélyes UURRRRNCHK címet viseli. A zenekar tagjai a haveri zenekarokban (Demented Are Go, Mad Sin) való kisegítés mellett egyéb projektekkel is foglalatoskodnak (például Strangy és Doyley létrehozzák a Celtic Bones rakendroll punk bandát), melynek következményeként a Klingonzra egyre kevesebb energiát tudnak fordítani, így lassan elhal az anyazenekar. A hosszabb ideig inaktív Klingonz 2001-ben indult be újra, és '94 óta első új stúdióalbumuk, az Up Uranus idén augusztusban jött ki a német Crazy Love Recordsnál.

Az eddig tárgyalt zenekarok mind az Egyesült Királyságból (illetve Írországból) érkeztek, a psycho vírus azonban gyorsan szétterjedt egész Európában. Az első generációs psycho bandák között már említettük a holland Batmobile-t, (ne keverjük őket a Bratmobile nevű Lookout Recordsos csajpunk bandával!) essen most pár szó róluk is. A bredai Haamers testvérek - Jeroen (gitár) és Eric (bőgő) - és Johnny Zuidhof dobos 1983 óta űzik az ipart. Miközben elég sok psycho bandát tekinthetünk, kissé leegyszerűsítve a dolgot, bőgővel próbálkozó punk zenekarnak, a Batmobile a rockabilly felől közelíti meg a műfajt. Az első négy albumon különböző hangzásokkal kísérleteznek, amiből létrejön saját stílusuk, a B-movie-k mintájára elnevezett B-music. A nyolcvanas évek második felében igazi rocksztárokká válnak, még Japánban is jelentős rajongótáboruk alakul ki. Albumaik többségét saját Count Orlok kiadójuk jelenteti meg. Az utóbbi pár évben már többször bejelentették végleges feloszlásukat, de egy-egy tekintélyesebb fellépti díjjal párosuló, és jónak ígérkező buli kedvéért azért évente egy-két alkalommal manapság is összeállnak még. (A Gorillára is nagy hatással voltak, a legjobb magyar psychobilly banda több feldolgozást is játszott tőlük.)

Következő helyszínünk Berlin. 1987-et írunk, amikor egy Köfte néven ismert terebélyes psycho a gitáros Stein és a bőgős Holly társaságában megalakítja a Mad Sint. Kezdetben utcazenéléssel teremtik meg a napi pia-adag fedezetét, de miután '88-ban a hamburgi alvilág egy ismert figurájának köszönhetően lemezszerződéshez jutnak a Maybe Crazy Recordsnál, bemutatkozó albumukkal (Chills and Thrills in a Drama of Mad Sin and Mystery) rögtön kivívják a psychobilly színtér elismerését. A Mad Sin már egy igazi másodgenerációs psycho zenekar (hellbillynek is szokták nevezni a stílusukat), keményebb, húzósabb hangzással, szélvészgyors tempóval. Nyolc évvel és négy albummal (Distorted Dimensions, Amphigory, Break the Rules, A Ticket Into Underworld) később a Count Orlok kiadónál kötnek ki, itt jelenik meg a mesterművüknek tekintett God Save the Sin. Ezután intenzív koncertezés következik olyan zenekarokkal, mint a Faith No More, a Gwar, a Misfits, a Suicidal Tendencies, vagy a Meteors. (A színpadi show fontos része, Hellvis, a porondmester, aki többek között tűznyelő mutatványokkal is szórakoztatja a közönséget.)

A zenekar híre eljut a nagy kiadókhoz is, és egy anyagilag igencsak vonzó ajánlatot elfogadva máris a Polydornál találják magukat. A '98-as Sweet & Innocent? ... Loud & Dirty!!! albumot így már tekintélyesebb költségvetésből rögzíthetik Máltán, de a kiadó számítása nem jön be, így ismét jelentős összeget ajánlanak fel a Mad Sinnek, ezúttal a távozásért. Az egykori utcazenészek természetesen remekül szórakoznak a történteken. Kisebb kitérő következik, a tagok mellékprojektekbe vágnak bele. Köfte például Dead Kings néven hoz össze egy psycho-szupergrupot a Batmobile, a Nekromantix, a Klingonz és a Milwaukee Wildmen tagjaival. 2002-ben aztán Tex Morton másodgitárossal kiegészülve kihozzák a Survival of the Sickest című eddigi legjobb albumukat a People Like You kiadónál. Ezt a Dead Moon's Calling követi 2005 októberében.

Menjünk most kicsit északabbra, a dögszagot követve (lásd még: valami bűzlik Dániában). A hullarablók vezére meglepő módon nem a föld alól, hanem a tenger fenekéről bukkan fel '89-ben: Kim Nekroman a Dán Királyi Flotta egyik tengeralattjárójának rádiósi posztját hagyja ott, hogy megalakítsa Nekromantix névre keresztelt zenekarát. A koporsó alakú bőgőjével és Elvises orgánumával hódító Kim pillanatokon belül underground legendává válik, és valóban, ha megfigyeljük a képen a bölcsészkardigán-nyaktetkó kombinációt, be kell látnunk, ez a csávó tényleg tud valamit. Változó tagsággal öt év alatt négy albumot (Hellbound, Curse of the Coffin, Brought Back To Life, Demons Are A Girls Best Friend) hoznak ki, a "Curse of the Coffin" klipjét bemutatja az MTV Alternative Nation című műsora, a Brought Back To Life-ot pedig '94-ben Grammy díjra jelölik a Legjobb Heavy Metal Album kategóriában (psychobilly kategória nyilván nem volt.) Körbeturnézzák a világot, kultusz-zenekarrá válnak, de az igazán biztos megélhetést jelentő amerikai áttörés csak nem akar összejönni, így a '96-os Demons… lemez után Kim már fontolgatja, hogy bedobja a törölközőt, és egy évig inkább a feleségével, Patriciával közös HorrorPops projekttel foglalkozik.

'97-ben viszont összeakad az első felállás gitárosával, az időközben építészmérnöki diplomát szerzett Peter Sandorffal, és annak dobos öccsével, a civilben lelkész Kristiannal, és így együtt még egyszer nekivágnak az Újvilág meghódításának. Szerencséjükre, a Rancid tagjai épp ez idő tájt zúgnak bele a psychobillybe, így amikor egy nyugati parti turné után 2001 elején összeakadtak Tim Armstronggal, azonnal kapnak egy Hellcates ajánlatot. Az eredmény a kiváló 2002-es Return of the Loving Dead album, amit 2004-ben követ a Dead Girls Don't Cry. A legfrissebb felállásban Kim már új tagokkal nyomul a lelépett Sandorff fivérek helyett, reméljük a színvonal változatlan marad.

És ha már eljutottunk az óceán túlpartjára, nézzük, mi a helyzet itt. Az egyik legelső amerikai psychobilly banda a '86-ban a New York állambeli Buffalóban alakult The Quakes volt. A zenekar történetének jelentős részét a London és Buffalo közti ingázás tette ki. A srácok ugyanis a Stray Cats mintájára Angliában akarták megcsinálni a szerencséjüket, de munkavállalási engedély híján többször is hazazsuppolták őket a hatóságok, ráadásul mindig akkor, amikor már kezdtek volna beindulni a dolgok. Itt is műsorra került a foglaltházban éhezés, és a nehézségek okozta, követhetetlen tagcsere-áradat. Egyetlen igazán sikeres periódusuk '92-'93 táján jött el, amikor Japánban turnéztak és adtak ki lemezt.

Jó néhány amerikai psycho bandát említhetnénk még (Los Gatos Locos, Barnyard Ballers, vagy a sajátos texasi neo-rockabilly hangzásáról híres The Reverend Horton Heat), de hely hiányában szorítkozzunk a legismertebbre. A Tiger Army a psychobilly színtéren a Green Day megfelelője. A régi arcok nem fogadják el őket, népszerűségüknek köszönhetően viszont sokan ismerték meg rajtuk keresztül a műfajt. A zenekar története szorosan összefonódik az AFI történetével, és ezt hallani is lehet: Nick 13 és Davey Havok is a Misfitses Glenn Danzig köpenyéből bújt elő.

Az előzmény az Influence 13 iskolai nevű punk banda volt, ahol Nick társai a mai AFI gitáros Jade Puget és az AFI-t megjárt, jelenlegi Tiger Army bőgős Geoff Kresge voltak. Az énekes-gitáros Nick ekkor tájt fedezte fel magának a psychobillyt:

"Észrevettem, hogy milyen szorosan összefügg a punk az '50-es évek zenéjével. A Ramones is a klasszikus rockandrollból építkezett, a Clash korai időszakában Joe Strummer úgy öltözött, mint egy Teddy Boy, a "The Great Rock'n'Roll Swindle" lemezről pedig a Pistols Eddie Cochran-feldolgozásait bírtam a legjobban… A kilencvenes évek elején hallottam először a Meteorst, és akkor még nem is sejtettem, hogy egy külön színtere van az effajta zenének." A következő lépés egy psycho banda alapítása volt, ez lett '94-ben a Tiger Army.

Az első koncertre a legendás Gilman Street klubban kerül sor '96 márciusában, az AFI előtt, akiktől a dobos Adam Carsont is kölcsönzik egy ideig, következő alkalommal pedig a Meteors elé ugorhatnak be előzenekarnak. Nick 13 körül is folyamatosan változik a tagság, ami egy időre el is veszi a kedvét, de miután Tim Armstrong felajánl neki egy Hellcates szerződést, a Quakesből kölcsönvett Rob Peltier bőgőssel, és az éppen ráérő Adam Carsonnal '99-ben felveszik az első, cím nélküli Tiger Army albumot. A folytatáson, a 2001-es Tiger Army II: Power of Moonlite-on már Geoff Kresge és London May (ex-Samhain) Nick társai, de May már a lemez megjelenése előtt lelécel.

Az új dobos Fred Hell lesz, vele kezdik meg 2003 elején az új albumra készülést, amikor márciusban Fredet egy rablótámadás során négy lövés éri. Az egyik golyó az agyába fúródik, de csodával határos módon túléli, és agyában a betokozódott lövedékkel, hallatlan elszántsággal ismét megtanul dobolni. Ez viszont végül sajnos nem sikerül olyan szinten, hogy maradhasson a zenekarban. A 2004 nyarán megjelenő az új Tiger Army lemezen (III: Ghost Tigers Rise) már Mike Fasano dobol, Nick jelenlegi társai pedig Jeff Roffredo (bőgő) és James Meza (dob).

A psychobilly azon kevés rockzenei műfajok egyike, amiben a magyarok is ott voltak a szeren. Természetesen a Gorilla zenekarról van szó. Lukáts Péter (Pete Gorilla) a néhai Gunning Dogs (itt kezdték a Mystery Gang tagjai is) gitárosa hozza össze a zenekart '95-ben öccsével, a bőgős Tom Aliennel, és a dobos Tubussal. Rockabilly zenekarnak indulnak, de Tom javaslatára a psychobillyre állnak át, és ezt olyan jól csinálják, hogy '98 végén már a német Crazy Love Records adja ki Too Much For Your Heart című első albumukat, amit 2000 májusában követ a Genetic Joke. Már az első lemez vezeti a Crazy Love eladási listáját és két-három külföldi koncert után már psychobilly fesztiválok headlinereként lépnek fel. (Külföldi népszerűségüket és kapcsolataikat használva segítenek kijutni a Mystery Gangnek is.) Eközben végre idehaza is kezdik megismerni őket, de a történet félbeszakad, amikor Pete Gorilla megélhetési okokból Kanadába költözik. Azóta csak évente egy rockabilly koncertet adnak, ha a gitáros-énekes nyaranta hazalátogat, a ritmusszekció pedig az Elnök emberei néven alakított egy rockabilly bandát.

A Gorilla kényszerű hibernálódását követő jégkorszak után a közelmúltban rohamos fejlődésnek indult a hazai psycho színtér. Jelenleg három többé-kevésbé ide sorolható zenekarunk is van, a straight edge srácokból álló The Silver Shine, az ős psycho arcok által létrehozott Burning Vampires, és a punk színtér néhány ismert arcát is felvonultató Yellow Spots. Ezen zenekarok tagságának köszönhető, hogy a közelmúltban ellátogatott ide a Meteors, a Klingonz, és a Phantom Rockers, és remélhetőleg más nagy nevek is követik majd őket. A legfrissebb psycho infókat a Rockin Board fórumon lehet megtalálni.

Wrecking Pit | Demented Are Go | Klingonz | Mad Sin | Nekromantix Tiger Army | Meteors | Batmobile | The Quakes | Rockin Board