Pennywise
A 2003-mas wieseni Two Days a Week fesztiválon sikerült elbeszélgetnünk Fletcherrel, a gitáros hústoronnyal a From the Ashes című aktuális Pennywise lemez kapcsán.
Az új lemezen folytatjátok a Land of the Free? politizálós kirohanásait, a "God Save the USA" című számban Busht támadjátok. Fat Mike punkvoter.com mozgalma már nyíltan a 2004 novemberi választásokon legvalószínűbb demokrata jelölt, Howard Dean mellett folytat kampányt. Helyesnek tartod, hogy ennyire belebonyolódnak a pártpolitikába, csak hogy megszabadulhassanak Bushtól?
A politikai aktivitás nagyon fontos, de a Demokratákat sem csípem. A demokrácia jó elgondolás, de Amerikában nincs demokrácia, ez egy hazugság. Nem szavazhattunk, hogy akarjuk-e a háborút. Annak idején Clinton egy éjszaka alatt 450 bombát dobott le Irakra. Akkor senki sem tiltakozott. Szerintem a Zöld Párt az igazi alternatíva. A Demokraták azt mondják, aki a Zöldekre szavaz, elpocsékolja a szavazatát. De a valóság a környezetszennyezés, a háborús fenyegetés, ezek a világ valódi problémái, és ezek ellen egyedül a Zöld Párt akar tenni valamit. Mégis mindenki kineveti a vezetőjüket, Ralph Nadert, azt mondják, csak egy ostoba hippi. Ha majd megolvad a jég a sarkkörön túl, és a megemelkedett vízszint elárasztja Amszterdamot, New Yorkot, és Los Angelest, vagy ha Észak-Korea nukleáris támadást indít, akkor majd másképp fogják látni... Nagyon rossz fele tartunk, és teljesen új alapokon kéne működtetni ezt a bolygót. Nem csak Amerikával van gond, a német és az orosz kormány sem különb, ezek fegyverekkel látták el Szaddám Husszeint. Ha az ENSZ ellátná a feladatát, nem lenne szükség az amerikaiak beavatkozására, de az ENSZ nem csinál semmit. Végignézték, ahogy Ruandában lemészároltak egymillió embert. Persze az iraki háború ellen is rengeteg érv szólt, hiszen most kitermeltünk egy új iraki generációt, akik gyűlölik az amerikaiakat, mert valakijük meghalt a háborúban. Az ENSZ-nek közölnie kellett volna Szaddámmal, hogy "figyelj, az egész kibaszott világ azt akarja, hogy mondj le, úgyhogy szíveskedjél már elhúzni a halál retkes faszára", és akkor nem lett volna vérontás.
A punk és a politika témájánál maradva, mit szólsz ahhoz, hogy független jelöltként Jack Grisham is indult a kaliforniai kormányzó-választáson?
Ezt gondolom. (Megmutatja a T.S.O.L. tetoválást a csuklóján.) Először rá szavaznék, mert kölyökkoromban ő volt a kormányzóm. Kaliforniának pont egy ilyen emberre van szüksége, mint Jack Grisham, aki tudja, milyen az, ha nincs egészségbiztosításod, vagy nem tudod kifizetni a lakbért.
A szülőhelyeteket, Hermosa Beacht, olyan zenekarok tették híressé, mint a Black Flag, a Descendents és a Circle Jerks, akikkel egy iskolába jártatok. Ez az élmény határozta meg az életpályátokat?
Amikor először hallottam punk zenét, rögtön tudtam, hogy ez az én zeném. Azokhoz a zenekarokhoz, amiket előtte hallgattam, mint a Led Zeppelin, vagy a Kiss, nem tudtam kapcsolódni. Természetesen meghatározó élmény volt, hogy a Descendents nálunk 3-4 évvel idősebb tagjai a sulinkba jártak. Az egész iskolában nem volt több 20 punknál.
Jim az első album megjelenése után kilépett a zenekarból, majd az Unknown Roadnál visszatért. Ennek mi volt a hátterében?
Akkoriban nagyon erőszakosak voltak a koncertek, egy este 25 bunyó, és a késelések sem voltak ritkák, és Jim ezt nem bírta elviselni. Másrészt akkor mentünk az első európai turnénkra, és Jimnek ezért ott kellett volna hagynia az állását, de mivel akkor nősült meg, ezt nem tudta meglépni. Elmentünk tehát nélküle, aztán hazatérve elkezdtük felvenni az Unknown Road-ot úgy, hogy Jason, az akkori basszusgitárosunk énekelt. De nekem ez így már nem a Pennywise volt, ezért felhívtam Jimet, és azt mondtam neki. "Figyelj, új lemezt veszünk fel, és szükségünk van rád. Jössz?" Igent mondott, kilépett a munkahelyéről és elkezdtünk turnézni. Nehéz döntés volt, de meg kellett tennie.
Szeretném, ha elmesélnéd, hogy is volt az a sztori a Zeke-es csávóval, amiben egy kés is szerepelt.
Az Epitaph ezt úgy adta elő, hogy a Zeke nagyon vagány punk rock bandának tűnjön. Valójában úgy történt, hogy ültünk az öltözőben, a fickó meg odaszólt nekem, hogy "Dagi, hozzál sört!" Na már most, engem nem zavar, ha daginak szólítanak. A barátaim. De neki megmondtam, hogy "Vigyázz a modorodra, mert egyszer valaki még szájba talál rúgni." Erre előrántotta a kését, és megpróbált nagyon kemény faszinak tűnni. Erre azt mondtam: "OK, akkor most háromig számolok, ha addig nem teszed el, megfogom ezt a széket, fejbekúrlak vele, elveszem azt a kést, és elvágom vele a torkod. Egy, kettő..." És eltette a kést.
Nemrég viszont téged vágott valaki fejbe egy üveggel.
Igen, az egyik haverom volt, így próbált védekezni, amikor poénból barbecue szószt spricceltem a szemébe. Elég csúnya ügy volt, még mindig szédülök.
Ha hirtelen kaptatok volna egy felkérést, hogy holnap szerepeljetek az MTV-n, ok lett volna ez arra, hogy a mai fellépést lemondjátok?
Trükkös kérdés. Csak nem az AFI-ra célzol? Mindenki tudja itt, hogy mi állt a lemondásuk hátterében?
Igen.
Mi nem tennénk ilyet. De rájuk nyomást gyakorolt a kiadójuk. A nagy kiadók furcsa dolgokra tudják rávenni a zenekarokat. Ha megnyertük volna azt a díjat, miért ne jelentkezhetnénk be innen az adásba, hogy "Helló, itt vagyunk Ausztriában, köszi, hogy ránk szavaztatok"?
Annak idején, amikor az Offspring befutott, állítólag több nagy kiadós ajánlatot is visszautasítottatok.
Rengeteget. Még vacsorázni sem mentünk el velük. Fizetem én a saját vacsorámat, és akkor nem kell közben a hülyeségeiket hallgatnom. Úgyis tudom, mit mondanának. Ígérnek egymillió dollárt, aztán ha aláírom, ebből hatszázezret el kell költeni a stúdióra, a maradékot a klipre, és amikor megkérdezed, hogy "és mikor kapok én is a pénzből?", akkor az a válasz, hogy "majd ha eladtál 3 millió lemezt." És ha csak félmilliót adsz el, akkor jól beszoptad.
Nem zavar, hogy ma este a Sum 41 előtt játszotok?
Ehhez úgy állunk hozzá, hogy játszunk bármikor, bármelyik színpadon, bárkivel egy időben, az akkor is egy Pennywise buli, és a közönségünk ott lesz.
Magyarországra is eljönnétek egyszer?
Persze, az Ignite-os Zolitól jókat hallottam Magyarországról.
Mióta éltek meg a zenélésből?
Nyolc éve. Amikor elkezdtük a zenekart, mindenki melózott, például építkezéseken, hogy meg tudjunk élni. Aztán, ahogy beindult a dolog, már nem volt erre szükség. Én mindent tudok a kőműves munkáról, a villanyszerelésről, a csempézésről, akár egy egész házat fel tudok építeni egyedül. Tavaly építettem is egyet az egyik haveromnak.
El tudnál képzelni jobb hivatást a jelenleginél?
Igen. Ez is egy klassz hivatás, de szívesebben lennék orvos, vagy végeznék olyan munkát, amivel segíthetek az embereknek. Persze a szövegeink is segítenek sok mindenkinek, és felnyitjuk az emberek szemét bizonyos dolgokkal kapcsolatban, de a zenekar után majd szeretnék hátrányos helyzetű gyerekekkel is foglalkozni. A tanári hivatás se lenne rossz, mondjuk a szülők biztos kiutálnának, mert megmondanám a gyerekeknek a véleményem mindenről. Alighanem minden második szavam a "kibaszott" lenne. A tanárok munkája lenne a legfontosabb Amerikában, és mégis csak 35,000 dollárt keresnek egy évben, ami arra elég, hogy pizzát ebédeljenek a Domino's-ban. Ezért aztán szarnak is az egészbe. Nekem három olyan tanárom volt, akik nagyon komoly hatással voltak rám.
Úgy hallottam, egy kiadó indítását fontolgatod...
Igen, és ez egy új szemléleten alapul majd. Mert a mai zenekarok el vannak kényeztetve. Odarakják a seggük alá a kisbuszt, megveszik nekik a cuccot, aztán persze amikor nem adnak el elég lemezt, elhajtja őket a kiadó a picsába. A régi bandák, a Black Flag, a Minor Threat, és a Pennywise is keményen megdolgoztak mindenért. Építkezéseken melózva spóroltuk össze a pénzt erősítőre, meg kisbuszra, és magunk szerveztük a koncertjeinket is. Mi egyedül a stúdióidőt adjuk majd a zenekaroknak, a többit szedjék össze maguknak, és ha lesz nyereség, azon osztozunk.
Jim nemrégen elvállalta a Vans Records vezetését.
Annak már vége is. Jim kilépett. Elege lett a cég ügyvédjeiből, akikkel nem jutott egyről a kettőre. Tudtam, hogy ez lesz a vége. Ha kiadót akarsz, azt magadnak kell megcsinálnod, a saját szabályaid szerint.
(A Pennywise legutóbbi lemeze 2005-ben jelent meg The Fuse címmel.)
www.pennywisdom.com
A politikai aktivitás nagyon fontos, de a Demokratákat sem csípem. A demokrácia jó elgondolás, de Amerikában nincs demokrácia, ez egy hazugság. Nem szavazhattunk, hogy akarjuk-e a háborút. Annak idején Clinton egy éjszaka alatt 450 bombát dobott le Irakra. Akkor senki sem tiltakozott. Szerintem a Zöld Párt az igazi alternatíva. A Demokraták azt mondják, aki a Zöldekre szavaz, elpocsékolja a szavazatát. De a valóság a környezetszennyezés, a háborús fenyegetés, ezek a világ valódi problémái, és ezek ellen egyedül a Zöld Párt akar tenni valamit. Mégis mindenki kineveti a vezetőjüket, Ralph Nadert, azt mondják, csak egy ostoba hippi. Ha majd megolvad a jég a sarkkörön túl, és a megemelkedett vízszint elárasztja Amszterdamot, New Yorkot, és Los Angelest, vagy ha Észak-Korea nukleáris támadást indít, akkor majd másképp fogják látni... Nagyon rossz fele tartunk, és teljesen új alapokon kéne működtetni ezt a bolygót. Nem csak Amerikával van gond, a német és az orosz kormány sem különb, ezek fegyverekkel látták el Szaddám Husszeint. Ha az ENSZ ellátná a feladatát, nem lenne szükség az amerikaiak beavatkozására, de az ENSZ nem csinál semmit. Végignézték, ahogy Ruandában lemészároltak egymillió embert. Persze az iraki háború ellen is rengeteg érv szólt, hiszen most kitermeltünk egy új iraki generációt, akik gyűlölik az amerikaiakat, mert valakijük meghalt a háborúban. Az ENSZ-nek közölnie kellett volna Szaddámmal, hogy "figyelj, az egész kibaszott világ azt akarja, hogy mondj le, úgyhogy szíveskedjél már elhúzni a halál retkes faszára", és akkor nem lett volna vérontás.
A punk és a politika témájánál maradva, mit szólsz ahhoz, hogy független jelöltként Jack Grisham is indult a kaliforniai kormányzó-választáson?
Ezt gondolom. (Megmutatja a T.S.O.L. tetoválást a csuklóján.) Először rá szavaznék, mert kölyökkoromban ő volt a kormányzóm. Kaliforniának pont egy ilyen emberre van szüksége, mint Jack Grisham, aki tudja, milyen az, ha nincs egészségbiztosításod, vagy nem tudod kifizetni a lakbért.
A szülőhelyeteket, Hermosa Beacht, olyan zenekarok tették híressé, mint a Black Flag, a Descendents és a Circle Jerks, akikkel egy iskolába jártatok. Ez az élmény határozta meg az életpályátokat?
Amikor először hallottam punk zenét, rögtön tudtam, hogy ez az én zeném. Azokhoz a zenekarokhoz, amiket előtte hallgattam, mint a Led Zeppelin, vagy a Kiss, nem tudtam kapcsolódni. Természetesen meghatározó élmény volt, hogy a Descendents nálunk 3-4 évvel idősebb tagjai a sulinkba jártak. Az egész iskolában nem volt több 20 punknál.
Jim az első album megjelenése után kilépett a zenekarból, majd az Unknown Roadnál visszatért. Ennek mi volt a hátterében?
Akkoriban nagyon erőszakosak voltak a koncertek, egy este 25 bunyó, és a késelések sem voltak ritkák, és Jim ezt nem bírta elviselni. Másrészt akkor mentünk az első európai turnénkra, és Jimnek ezért ott kellett volna hagynia az állását, de mivel akkor nősült meg, ezt nem tudta meglépni. Elmentünk tehát nélküle, aztán hazatérve elkezdtük felvenni az Unknown Road-ot úgy, hogy Jason, az akkori basszusgitárosunk énekelt. De nekem ez így már nem a Pennywise volt, ezért felhívtam Jimet, és azt mondtam neki. "Figyelj, új lemezt veszünk fel, és szükségünk van rád. Jössz?" Igent mondott, kilépett a munkahelyéről és elkezdtünk turnézni. Nehéz döntés volt, de meg kellett tennie.
Szeretném, ha elmesélnéd, hogy is volt az a sztori a Zeke-es csávóval, amiben egy kés is szerepelt.
Az Epitaph ezt úgy adta elő, hogy a Zeke nagyon vagány punk rock bandának tűnjön. Valójában úgy történt, hogy ültünk az öltözőben, a fickó meg odaszólt nekem, hogy "Dagi, hozzál sört!" Na már most, engem nem zavar, ha daginak szólítanak. A barátaim. De neki megmondtam, hogy "Vigyázz a modorodra, mert egyszer valaki még szájba talál rúgni." Erre előrántotta a kését, és megpróbált nagyon kemény faszinak tűnni. Erre azt mondtam: "OK, akkor most háromig számolok, ha addig nem teszed el, megfogom ezt a széket, fejbekúrlak vele, elveszem azt a kést, és elvágom vele a torkod. Egy, kettő..." És eltette a kést.
Nemrég viszont téged vágott valaki fejbe egy üveggel.
Igen, az egyik haverom volt, így próbált védekezni, amikor poénból barbecue szószt spricceltem a szemébe. Elég csúnya ügy volt, még mindig szédülök.
Ha hirtelen kaptatok volna egy felkérést, hogy holnap szerepeljetek az MTV-n, ok lett volna ez arra, hogy a mai fellépést lemondjátok?
Trükkös kérdés. Csak nem az AFI-ra célzol? Mindenki tudja itt, hogy mi állt a lemondásuk hátterében?
Igen.
Mi nem tennénk ilyet. De rájuk nyomást gyakorolt a kiadójuk. A nagy kiadók furcsa dolgokra tudják rávenni a zenekarokat. Ha megnyertük volna azt a díjat, miért ne jelentkezhetnénk be innen az adásba, hogy "Helló, itt vagyunk Ausztriában, köszi, hogy ránk szavaztatok"?
Annak idején, amikor az Offspring befutott, állítólag több nagy kiadós ajánlatot is visszautasítottatok.
Rengeteget. Még vacsorázni sem mentünk el velük. Fizetem én a saját vacsorámat, és akkor nem kell közben a hülyeségeiket hallgatnom. Úgyis tudom, mit mondanának. Ígérnek egymillió dollárt, aztán ha aláírom, ebből hatszázezret el kell költeni a stúdióra, a maradékot a klipre, és amikor megkérdezed, hogy "és mikor kapok én is a pénzből?", akkor az a válasz, hogy "majd ha eladtál 3 millió lemezt." És ha csak félmilliót adsz el, akkor jól beszoptad.
Nem zavar, hogy ma este a Sum 41 előtt játszotok?
Ehhez úgy állunk hozzá, hogy játszunk bármikor, bármelyik színpadon, bárkivel egy időben, az akkor is egy Pennywise buli, és a közönségünk ott lesz.
Magyarországra is eljönnétek egyszer?
Persze, az Ignite-os Zolitól jókat hallottam Magyarországról.
Mióta éltek meg a zenélésből?
Nyolc éve. Amikor elkezdtük a zenekart, mindenki melózott, például építkezéseken, hogy meg tudjunk élni. Aztán, ahogy beindult a dolog, már nem volt erre szükség. Én mindent tudok a kőműves munkáról, a villanyszerelésről, a csempézésről, akár egy egész házat fel tudok építeni egyedül. Tavaly építettem is egyet az egyik haveromnak.
El tudnál képzelni jobb hivatást a jelenleginél?
Igen. Ez is egy klassz hivatás, de szívesebben lennék orvos, vagy végeznék olyan munkát, amivel segíthetek az embereknek. Persze a szövegeink is segítenek sok mindenkinek, és felnyitjuk az emberek szemét bizonyos dolgokkal kapcsolatban, de a zenekar után majd szeretnék hátrányos helyzetű gyerekekkel is foglalkozni. A tanári hivatás se lenne rossz, mondjuk a szülők biztos kiutálnának, mert megmondanám a gyerekeknek a véleményem mindenről. Alighanem minden második szavam a "kibaszott" lenne. A tanárok munkája lenne a legfontosabb Amerikában, és mégis csak 35,000 dollárt keresnek egy évben, ami arra elég, hogy pizzát ebédeljenek a Domino's-ban. Ezért aztán szarnak is az egészbe. Nekem három olyan tanárom volt, akik nagyon komoly hatással voltak rám.
Úgy hallottam, egy kiadó indítását fontolgatod...
Igen, és ez egy új szemléleten alapul majd. Mert a mai zenekarok el vannak kényeztetve. Odarakják a seggük alá a kisbuszt, megveszik nekik a cuccot, aztán persze amikor nem adnak el elég lemezt, elhajtja őket a kiadó a picsába. A régi bandák, a Black Flag, a Minor Threat, és a Pennywise is keményen megdolgoztak mindenért. Építkezéseken melózva spóroltuk össze a pénzt erősítőre, meg kisbuszra, és magunk szerveztük a koncertjeinket is. Mi egyedül a stúdióidőt adjuk majd a zenekaroknak, a többit szedjék össze maguknak, és ha lesz nyereség, azon osztozunk.
Jim nemrégen elvállalta a Vans Records vezetését.
Annak már vége is. Jim kilépett. Elege lett a cég ügyvédjeiből, akikkel nem jutott egyről a kettőre. Tudtam, hogy ez lesz a vége. Ha kiadót akarsz, azt magadnak kell megcsinálnod, a saját szabályaid szerint.
(A Pennywise legutóbbi lemeze 2005-ben jelent meg The Fuse címmel.)
www.pennywisdom.com

