Satanic Surfers
A politikus svéd melodycore egyik legismertebb zenekara 2002-ben hozta ki Unconsciously Confined című lemezét. A lemez változást hozott a felállásban: az eddig dobos-énekesként tevékenykedő Rodrigo főállású frontemberré lépett elő, a dobverőket pedig egy régi Satanic Surfers-rajongó, Martin vehette át, aki most a Taraj kérdéseire is válaszolt.
Két gyengébb lemez, a Going Nowhere Fast, és a Fragments and Fractions után léptél be a Satanic Surfersbe, az új album viszont elég erősre sikeredett. Neked is köszönhető, hogy túljutott a zenekar ezen a hullámvölgyön?
Mint a zenekar régi rajongója, nem nevezném hullámvölgynek az általad említett lemezek időszakát sem. Szerintem ezek nagyon jó lemezek, de legalábbis a Fragments album mindenképpen fordulópontnak tekinthető a zenekar történetében. Örülök, hogy az új lemez tetszik, de ez nem az én érdemem. Egyszerűen jól alakultak a dolgok, nyugodtan, kellemes hangulatban tudtunk dolgozni Bernóval a stúdiójában, és ez sokat segített.
Az új lemez "Diversity" című száma a punk színtéren belüli elitizmust kritizálja, míg az "Up For Sale" a punk zene áruvá silányodásáról szól. A "punk rendőrség", vagyis az elitista arcok, mindenhol arra törekednek, hogy kiközösítsék a túl kommersznek ítélt bandákat, és a rajongóikat a színtérről. Te hol húznád meg a határt az egyszerűen popos hangzású punk zenekarok, és az értéktelen, árucikknek tekinthető zenék között? Konkrétan, árucikk-e a Blink-182 és a Sum 41, amikor zeneileg és szövegileg nem térnek el lényegesen olyan független kiadós zenekaroktól, mint mondjuk a Lagwagon, vagy a No Use For a Name?
Szerintem egyik általad említett zenekar sem azzal az elhatározással indult, hogy éjjel-nappal nyomassa őket az MTV és dollármilliókat keressenek. De baromi nehéz lehet kitartani az eredeti elképzeléseid mellett, ha a kiadó mindenbe beleszól. A Blink-182 éveken át agyonturnézta magát, mire híresek lettek. Sok-sok éve felléptek itt, Lundban a Lagwagon és a Pulley előzenekaraként, és biztosíthatlak róla, hogy ez nem volt számukra egy luxusutazás. Aztán leszerződtette őket egy nagy kiadó, és elkezdtek nekik tippeket adni, hogy mit hogyan csináljanak. Ha elfogadod a lemezipar feltételeit, áru lesz belőled.
A közönség hogyan reagált az új felállásra? Gondolom megdobja a koncertek hangulatát, hogy Rodrigo most már nincs a dobhoz kötve, és igazi frontemberként lehet a színpadon...
Most tértünk vissza egy három hetes európai turnéról, ami remekül sikerült. Kár, hogy Magyarországra nem jutottunk el, de majd legközelebb... Ez már a negyedik turné volt idén, és határozottan bejött a közönségnek a változás. Rodrigo kiváló dobos, de ez volt a legjobb megoldás.
A Satanic Surfers a Bad Taste Recordsnál indult, aztán átigazoltak a Burning Hearthoz, majd az előző lemeznél visszatértek a Bad Taste-hez. Ha ekkor még nem is voltál a zenekarban, mint a Bad Taste munkatársa, talán el tudod magyarázni, mi volt ezeknek a váltásoknak az oka...
Bár ekkor még nem dolgoztam a kiadónál, azért megpróbálom elmagyarázni. A Satanic Surfers azért hagyta ott a Burning Heartot, mert a Going Nowhere Fast album promóciója nem volt megfelelő, már nem foglalkoztak velük annyit, mint a többi zenekarral. Egy kisebb kiadónál, mint a Bad Taste, minden előadó egyformán fontos, ezért most jobb helyzetben van a zenekar.
Miért van ennyi radikálisan baloldali zenekar Svédországban? Mivel vagytok ennyire elégedetlenek?
Egy gazdag országban élünk ugyan, de a problémák, amiket felvetünk, általánosak, más országokra éppúgy vonatkoznak. Ez a többi svéd zenekarra is igaz.
A "PC=Potential Criminal" című szám az idegenek elleni gyűlöletről szól. Európa-szerte megerősödött az utóbbi időben a szélsőjobb, így van ez Svédországban is? Hol született Rodrigo, és hogyan került Svédországba?
Sajnos Ausztria, Franciaország és Dánia után nálunk is érződik ez a tendencia. Az idei választásokon 1.44%-ot ért el a helyi szélsőjobboldali párt, a Sverigedemokraterna. Ez ugyan korántsem olyan látványos, mint például Ausztria esetében, de a négy évvel korábbihoz viszonyítva hatalmas növekedés, és ez ijesztő. Ami a másik kérdést illeti: Rodrigo Uruguayban született, és még egész kis korában költözött ide a szüleivel.
Megfigyeltem, hogy a svédek nagyon jól kijönnek a kanadaiakkal. Ti is gyakran játszotok odaát, és a Propagandhi és a Randy között is szoros az együttműködés. Azért van ez, mert a kanadai telet egyedül a svédek képesek elviselni, és fordítva?
Nem tudom, van-e ennek más oka azon kívül, hogy sok jó fej ember él Kanadában. A Satanic volt az egyik legelső svéd zenekar, amelyik ott turnézott, és a fogadtatás mindig nagyszerű volt. Én idén május-júniusban jártam ott először, és lenyűgözött ez az ország. Az európai turnénk kilenc állomására át is hoztuk magunkkal a kanadai előzenekarunkat, a Belvedere-t.
Mint politizáló melodycore zenekar inkább a Randyhez, az International Noise Conspirayhez, vagy a Millencolinhoz érzitek magatokat közelebb?
Klassz lenne, ha nem kéne más zenekarokra hivatkozni, hogy meghatározzuk a zenénket, de ez nyilván elkerülhetetlen. Zeneileg nyilván sokkal közelebb állunk a Millencolinhoz, mint a T(I)NC-hez.
'95-ben kiadtatok egy split lemezt a Ten Foot Pole-lal. Tartjátok velük a kapcsolatot?
A Ten Foot Pole-lal nem, de a régi énekesük és a dobosuk, Scott és Tony, most a Pulleyban játszik, velük találkoztunk nemrég Spanyolországban, amikor a No Use For a Name előtt léptek fel. Scott a legutóbbi kanadai turnénk alkalmával Calgaryban is eljött minket megnézni. Jó lenne, ha turnézhatnánk majd a Pulleyval.
Mi az első három dolog, ami eszedbe jut Magyarországról?
1.) I'm hungry.
2.) Valahogy mindig az Ignite ugrik be, Zoli miatt.
3.) Budapest.
(A Satanic Surfers időközben lecserélte ritmusszekcióját, így a 2005 szeptemberében megjelent Taste the Poison albumon már nem Martin dobol.)
www.satanic-surfers.com
Satanic Surfers diszkográfia
Skate To Hell EP - Bad Taste, 1993
Keep Out! EP - Burning Heart, 1994
Ten Foot Pole Split EP - Bad Taste, 1995
Hero Of Our Time - Burning Heart, 1995
666 Motor Inn - Burning Heart, 1997
As a Matter of Fact EP - Bad Taste, 1997
Going Nowhere Fast - Burning Heart, 1998
Songs From the Crypt (ritkaságok) - Bad Taste, 1999
Fragments and Fractions - Bad Taste, 2001
Unconsciously Confined - Bad Taste, 2002
Taste the Poison - Bad Taste, 2005
Mint a zenekar régi rajongója, nem nevezném hullámvölgynek az általad említett lemezek időszakát sem. Szerintem ezek nagyon jó lemezek, de legalábbis a Fragments album mindenképpen fordulópontnak tekinthető a zenekar történetében. Örülök, hogy az új lemez tetszik, de ez nem az én érdemem. Egyszerűen jól alakultak a dolgok, nyugodtan, kellemes hangulatban tudtunk dolgozni Bernóval a stúdiójában, és ez sokat segített.
Az új lemez "Diversity" című száma a punk színtéren belüli elitizmust kritizálja, míg az "Up For Sale" a punk zene áruvá silányodásáról szól. A "punk rendőrség", vagyis az elitista arcok, mindenhol arra törekednek, hogy kiközösítsék a túl kommersznek ítélt bandákat, és a rajongóikat a színtérről. Te hol húznád meg a határt az egyszerűen popos hangzású punk zenekarok, és az értéktelen, árucikknek tekinthető zenék között? Konkrétan, árucikk-e a Blink-182 és a Sum 41, amikor zeneileg és szövegileg nem térnek el lényegesen olyan független kiadós zenekaroktól, mint mondjuk a Lagwagon, vagy a No Use For a Name?
Szerintem egyik általad említett zenekar sem azzal az elhatározással indult, hogy éjjel-nappal nyomassa őket az MTV és dollármilliókat keressenek. De baromi nehéz lehet kitartani az eredeti elképzeléseid mellett, ha a kiadó mindenbe beleszól. A Blink-182 éveken át agyonturnézta magát, mire híresek lettek. Sok-sok éve felléptek itt, Lundban a Lagwagon és a Pulley előzenekaraként, és biztosíthatlak róla, hogy ez nem volt számukra egy luxusutazás. Aztán leszerződtette őket egy nagy kiadó, és elkezdtek nekik tippeket adni, hogy mit hogyan csináljanak. Ha elfogadod a lemezipar feltételeit, áru lesz belőled.
A közönség hogyan reagált az új felállásra? Gondolom megdobja a koncertek hangulatát, hogy Rodrigo most már nincs a dobhoz kötve, és igazi frontemberként lehet a színpadon...
Most tértünk vissza egy három hetes európai turnéról, ami remekül sikerült. Kár, hogy Magyarországra nem jutottunk el, de majd legközelebb... Ez már a negyedik turné volt idén, és határozottan bejött a közönségnek a változás. Rodrigo kiváló dobos, de ez volt a legjobb megoldás.
A Satanic Surfers a Bad Taste Recordsnál indult, aztán átigazoltak a Burning Hearthoz, majd az előző lemeznél visszatértek a Bad Taste-hez. Ha ekkor még nem is voltál a zenekarban, mint a Bad Taste munkatársa, talán el tudod magyarázni, mi volt ezeknek a váltásoknak az oka...
Bár ekkor még nem dolgoztam a kiadónál, azért megpróbálom elmagyarázni. A Satanic Surfers azért hagyta ott a Burning Heartot, mert a Going Nowhere Fast album promóciója nem volt megfelelő, már nem foglalkoztak velük annyit, mint a többi zenekarral. Egy kisebb kiadónál, mint a Bad Taste, minden előadó egyformán fontos, ezért most jobb helyzetben van a zenekar.
Miért van ennyi radikálisan baloldali zenekar Svédországban? Mivel vagytok ennyire elégedetlenek?
Egy gazdag országban élünk ugyan, de a problémák, amiket felvetünk, általánosak, más országokra éppúgy vonatkoznak. Ez a többi svéd zenekarra is igaz.
A "PC=Potential Criminal" című szám az idegenek elleni gyűlöletről szól. Európa-szerte megerősödött az utóbbi időben a szélsőjobb, így van ez Svédországban is? Hol született Rodrigo, és hogyan került Svédországba?
Sajnos Ausztria, Franciaország és Dánia után nálunk is érződik ez a tendencia. Az idei választásokon 1.44%-ot ért el a helyi szélsőjobboldali párt, a Sverigedemokraterna. Ez ugyan korántsem olyan látványos, mint például Ausztria esetében, de a négy évvel korábbihoz viszonyítva hatalmas növekedés, és ez ijesztő. Ami a másik kérdést illeti: Rodrigo Uruguayban született, és még egész kis korában költözött ide a szüleivel.
Megfigyeltem, hogy a svédek nagyon jól kijönnek a kanadaiakkal. Ti is gyakran játszotok odaát, és a Propagandhi és a Randy között is szoros az együttműködés. Azért van ez, mert a kanadai telet egyedül a svédek képesek elviselni, és fordítva?
Nem tudom, van-e ennek más oka azon kívül, hogy sok jó fej ember él Kanadában. A Satanic volt az egyik legelső svéd zenekar, amelyik ott turnézott, és a fogadtatás mindig nagyszerű volt. Én idén május-júniusban jártam ott először, és lenyűgözött ez az ország. Az európai turnénk kilenc állomására át is hoztuk magunkkal a kanadai előzenekarunkat, a Belvedere-t.
Mint politizáló melodycore zenekar inkább a Randyhez, az International Noise Conspirayhez, vagy a Millencolinhoz érzitek magatokat közelebb?
Klassz lenne, ha nem kéne más zenekarokra hivatkozni, hogy meghatározzuk a zenénket, de ez nyilván elkerülhetetlen. Zeneileg nyilván sokkal közelebb állunk a Millencolinhoz, mint a T(I)NC-hez.
'95-ben kiadtatok egy split lemezt a Ten Foot Pole-lal. Tartjátok velük a kapcsolatot?
A Ten Foot Pole-lal nem, de a régi énekesük és a dobosuk, Scott és Tony, most a Pulleyban játszik, velük találkoztunk nemrég Spanyolországban, amikor a No Use For a Name előtt léptek fel. Scott a legutóbbi kanadai turnénk alkalmával Calgaryban is eljött minket megnézni. Jó lenne, ha turnézhatnánk majd a Pulleyval.
Mi az első három dolog, ami eszedbe jut Magyarországról?
1.) I'm hungry.
2.) Valahogy mindig az Ignite ugrik be, Zoli miatt.
3.) Budapest.
(A Satanic Surfers időközben lecserélte ritmusszekcióját, így a 2005 szeptemberében megjelent Taste the Poison albumon már nem Martin dobol.)
www.satanic-surfers.com
Satanic Surfers diszkográfia
Skate To Hell EP - Bad Taste, 1993
Keep Out! EP - Burning Heart, 1994
Ten Foot Pole Split EP - Bad Taste, 1995
Hero Of Our Time - Burning Heart, 1995
666 Motor Inn - Burning Heart, 1997
As a Matter of Fact EP - Bad Taste, 1997
Going Nowhere Fast - Burning Heart, 1998
Songs From the Crypt (ritkaságok) - Bad Taste, 1999
Fragments and Fractions - Bad Taste, 2001
Unconsciously Confined - Bad Taste, 2002
Taste the Poison - Bad Taste, 2005