Strung Out
Pályafutásának egyik legjobb albumával rukkolt elő 2002 tavaszán a melodycore veterán Strung Out. Az An American Paradoxt népszerűsítő novemberi európai turné előtt válaszolt kérdéseinkre Jordan Burns dobos és Jake Kiley gitáros.
Meséljetek egy kicsit a szülőhelyetekről, Simi Valleyről! Milyen környék ez, és mivel töltik az idejüket az itteni srácok? Mennyire elterjedt köztük a gördeszkázás?
Jake: Simi Valley Los Angeles egyik csendes, északi külvárosa. Jó ott felnőni, de a középsuli után célszerű lepattanni, mert a végén még ott ragadsz. Főleg középosztálybeli családok laknak itt, de vannak gazdagabb részek is. Régebben hátsó udvarokban felállított rámpákon deszkáztak a srácok, de amióta Scott Radinsky, a Pulley énekese, megnyitotta a Skatelab deszkás parkot, már mindenki ide jár.
Hogy emlékeztek vissza az iskolás éveitekre? Valami olyasmit olvastam, hogy Jake annak idején megpróbálta felgyújtani a sulit...
Jake: Nem egészen, csak az egyik nyáron betörtünk az iskolába, és lenyúltunk néhány poroltót. Tudod, olcsó játék, hülye gyerekeknek. Egyébként órák alatt folyton rajzolgattam. Valamivel le kellett foglalnom magam, nehogy elaludjak.
A környékről két másik zenekar, a Ten Foot Pole és a Pulley is jelentős hírnévre tett szert. Azt tudom, hogy a Pulleyt a TFP és a Strung Out tagjai hozták létre, de milyen a zenekarok kapcsolata egymással? Igaz, hogy Jordan eredetileg a TFP dobosa volt, és azért rúgták ki, mert lusta volt gyakorolni?
Jordan: Valóban a TFP-ben kezdtem, de akkor még Scared Straight volt a zenekar neve. Scottal ketten intéztük a zenekar dolgait, ha véget ért a baseball idény, és Scott éppen ráért. Bulikat kötöttünk le, és könyörögtünk Dennisnek és Steve-nek, hogy porolják le a gitárjaikat, és jöjjenek le próbálni. Aztán amikor kezdett felfutni a színtér, ezek ketten hirtelen „komoly zenésznek” kezdték érezni magukat, és elkezdtek baszogatni, hogy gyakoroljak metronómmal, mert pontatlan, vagyok. Ezen persze kiakadtam, hogy pont ők jönnek ezzel, és összevesztünk. De hát ki nem veszett össze Dennisszel? Így utólag, nagyon jól jött, hogy kirúgtak a TFP-ből, mert a Strung Outba kerülve végre tehetséges zenészekkel akadtam össze, és ez egy magasabb szintre emelte a dobjátékomat.
A következő bunkó manőverük az volt, hogy Scottot is kirúgták a TFP-ből. Scott ezután mesélt nekem a Pulley-val kapcsolatos terveiről, és beszálltam ebbe a zenekarba is. Amikor Matt kilépett innen, hogy csak a NUFAN-re koncentrálhasson, Tyler jött basszerozni helyette. Ezután én voltam kénytelen távozni, mert nem bírtam már elviselni Jim Cherryt. Jimet ekkor már kirúgtuk a Strung Outból, de a Pulley-ban még együtt játszottunk, és nagyon nem jöttünk ki egymással. Ezután Tony került a helyemre; annak idején a TFP-ben is ő volt az utódom. Na de elég ebből a történetből... A Pulleyval továbbra is barátok vagyunk.
Jim Cherry a közelmúltban halt meg. Hogyan fogadtátok ezt a hírt, és miért romlott meg annak idején a viszonyotok?
Jordan: Jim gyakorlatilag kizárta magát a zenekarból, amit Robbal ketten alapítottak. Mániákusan depressziós volt, és sehogy sem tudtunk a kedvében járni. Iszonyú negatív volt a hozzáállása, és mindent ő akart kézben tartani. Egészségtelen helyzet volt ez, és öt évig küszködtünk vele. Engem kétszer is megütött, Jasont a basszusgitárjával vágta fejbe, és a roadokkal is szemétkedett. Ez nem mehetett így tovább. A halála mindettől függetlenül mindannyiunkat elszomorított. Ott voltunk a temetésén, ahol eljátszottak egy-egy számot a zenekaraitól, a Strung Outtól, a Pulleytól, és a Zero Downtól. Megrendítő volt, hogy ezzel végleg lezárult ez a történet.
A punkon kívül sokfajta zenét hallgattok. Talán ezért lettetek az egyik legprogresszívebb newschool punk zenekar...
Jordan: Mind az öten másfajta zenéket hallgatunk, és mivel mindannyian kivesszük a részünk a számok írásából, ez hozzájárul a hangzásunk változatosságához. A kedvencek között szerepel a Pantera, az Iron Maiden, a Van Halen, a RATM és a Police is. Ez a newschool dolog egyébként vicces, hiszen már kilenc éve vagyok ebben a zenekarban... persze azért oldschoolnak se nevezném magunkat.
Az American Paradox néhány számában érezni véltem a Papa Roach hatását. Annak köszönhető ez, hogy nemrég együtt turnéztatok? És hogy álltok a többi nu metal zenekarral?
Jordan: Nekem ez nem tűnt fel, de nem bánom az összehasonlítást, mert valamennyien bírjuk a Papa Roach zenéjét. Élveztük azt a három hetet, amíg velük turnéztunk, mert bemutatkozhattunk egy új közönség előtt. Ez persze kihívást is jelentett, de biztosan nyertünk jó néhány új rajongót. Ami a nu metalt illeti, engem nem érdekelnek a címkézések. Egy zenekar vagy jó, vagy nem, felesleges kategorizálni.
Jordannek van egy közös vállalkozása Erik Sandinnel, a NOFX dobosával, a Moto XXX, amely motocross videókat gyárt. Hogy megy az üzlet? Nem vesz el túl sok időt a zenekartól?
Jordan: Az utóbbi időben nagyon beindult a cég. Az egész úgy kezdődött, hogy Erikkel akartunk csinálni egy ütős motocross videót valami pörgős zenei aláfestéssel. Egyikünk se volt vele tisztában, mekkora meló is ez valójában, és ekkor került a képbe egy haverom, Kurt Haller, aki csinált már néhány snowboard videót előtte. Aztán amikor már sínen voltunk, megkeresett minket egy Brian Deegan nevű motocross versenyző, hogy alakítsuk meg a saját csapatunkat, úgyhogy ebbe fektettük az addig befolyt pénzt. Ez hét éve volt. Ma a Moto XXX a legsikeresebb független motocross csapat, és mindezt a saját erőnkből értük el. A zenétől nem vesz el sok időt, mert a céget Kurt, és a partnerünk, Jay irányítják.
A Whippersnappert '98-ban ti hoztátok először magatokkal Európába, de azóta túltettek rajtatok, hiszen ők tavaly júniusban már felléptek Budapesten, ahol ti még nem jártatok...
Jordan: Ezt nem is tudtam, de jó hallani. A Whippersnapper nagyon jó zenét csinál, rendes srácok. Remélem lesz alkalmunk követni a példájukat. Novemberben turnézunk Európában, és amikor jövő év elején visszatérünk, szeretnénk eljutni olyan országokba is, ahol még nem léptünk fel. Úgyhogy meg is kérdezem a koncertügynökséget, lenne-e lehetőség Budapesten is játszani. Sejtelmem sincs, mennyire ismerhetnek minket felétek, és kaphatóak-e egyáltalán ott a lemezeink. Nem emlékszem, hogy kaptunk volna eddig akár egyetlen levelet is Magyarországról.
Ha Magyarországról hallotok, mi az első három dolog, ami az eszetekbe jut?
Jordan: A lehetőség, hogy megismerjek egy újabb országot, az Ignite, és Erdély.
(Az interjú elkészülte óta egy koncert- és egy stúdióalbumot is kiadott a zenekar, csekkold a lenti diszkográfiát!)
www.strung-out.com
Strung Out diszkográfia
Another Day in Paradise - Fat Wreck, 1994
Suburban Teenage Wasteland Blues - Fat Wreck, 1996
Crossroads and Illusions EP - Fat Wreck, 1998
Twisted By Design - Fat Wreck, 1998
The Skinny Years - Before We Got Fat - Fat Wreck, 1998
Element of Sonic Defiance - Fat Wreck, 2000
An American Paradox - Fat Wreck, 2002
Live In a Dive - Fat Wreck, 2003
Exile In Oblivion - Fat Wreck, 2004
Jake: Simi Valley Los Angeles egyik csendes, északi külvárosa. Jó ott felnőni, de a középsuli után célszerű lepattanni, mert a végén még ott ragadsz. Főleg középosztálybeli családok laknak itt, de vannak gazdagabb részek is. Régebben hátsó udvarokban felállított rámpákon deszkáztak a srácok, de amióta Scott Radinsky, a Pulley énekese, megnyitotta a Skatelab deszkás parkot, már mindenki ide jár.
Hogy emlékeztek vissza az iskolás éveitekre? Valami olyasmit olvastam, hogy Jake annak idején megpróbálta felgyújtani a sulit...
Jake: Nem egészen, csak az egyik nyáron betörtünk az iskolába, és lenyúltunk néhány poroltót. Tudod, olcsó játék, hülye gyerekeknek. Egyébként órák alatt folyton rajzolgattam. Valamivel le kellett foglalnom magam, nehogy elaludjak.
A környékről két másik zenekar, a Ten Foot Pole és a Pulley is jelentős hírnévre tett szert. Azt tudom, hogy a Pulleyt a TFP és a Strung Out tagjai hozták létre, de milyen a zenekarok kapcsolata egymással? Igaz, hogy Jordan eredetileg a TFP dobosa volt, és azért rúgták ki, mert lusta volt gyakorolni?
Jordan: Valóban a TFP-ben kezdtem, de akkor még Scared Straight volt a zenekar neve. Scottal ketten intéztük a zenekar dolgait, ha véget ért a baseball idény, és Scott éppen ráért. Bulikat kötöttünk le, és könyörögtünk Dennisnek és Steve-nek, hogy porolják le a gitárjaikat, és jöjjenek le próbálni. Aztán amikor kezdett felfutni a színtér, ezek ketten hirtelen „komoly zenésznek” kezdték érezni magukat, és elkezdtek baszogatni, hogy gyakoroljak metronómmal, mert pontatlan, vagyok. Ezen persze kiakadtam, hogy pont ők jönnek ezzel, és összevesztünk. De hát ki nem veszett össze Dennisszel? Így utólag, nagyon jól jött, hogy kirúgtak a TFP-ből, mert a Strung Outba kerülve végre tehetséges zenészekkel akadtam össze, és ez egy magasabb szintre emelte a dobjátékomat.
A következő bunkó manőverük az volt, hogy Scottot is kirúgták a TFP-ből. Scott ezután mesélt nekem a Pulley-val kapcsolatos terveiről, és beszálltam ebbe a zenekarba is. Amikor Matt kilépett innen, hogy csak a NUFAN-re koncentrálhasson, Tyler jött basszerozni helyette. Ezután én voltam kénytelen távozni, mert nem bírtam már elviselni Jim Cherryt. Jimet ekkor már kirúgtuk a Strung Outból, de a Pulley-ban még együtt játszottunk, és nagyon nem jöttünk ki egymással. Ezután Tony került a helyemre; annak idején a TFP-ben is ő volt az utódom. Na de elég ebből a történetből... A Pulleyval továbbra is barátok vagyunk.
Jim Cherry a közelmúltban halt meg. Hogyan fogadtátok ezt a hírt, és miért romlott meg annak idején a viszonyotok?
Jordan: Jim gyakorlatilag kizárta magát a zenekarból, amit Robbal ketten alapítottak. Mániákusan depressziós volt, és sehogy sem tudtunk a kedvében járni. Iszonyú negatív volt a hozzáállása, és mindent ő akart kézben tartani. Egészségtelen helyzet volt ez, és öt évig küszködtünk vele. Engem kétszer is megütött, Jasont a basszusgitárjával vágta fejbe, és a roadokkal is szemétkedett. Ez nem mehetett így tovább. A halála mindettől függetlenül mindannyiunkat elszomorított. Ott voltunk a temetésén, ahol eljátszottak egy-egy számot a zenekaraitól, a Strung Outtól, a Pulleytól, és a Zero Downtól. Megrendítő volt, hogy ezzel végleg lezárult ez a történet.
A punkon kívül sokfajta zenét hallgattok. Talán ezért lettetek az egyik legprogresszívebb newschool punk zenekar...
Jordan: Mind az öten másfajta zenéket hallgatunk, és mivel mindannyian kivesszük a részünk a számok írásából, ez hozzájárul a hangzásunk változatosságához. A kedvencek között szerepel a Pantera, az Iron Maiden, a Van Halen, a RATM és a Police is. Ez a newschool dolog egyébként vicces, hiszen már kilenc éve vagyok ebben a zenekarban... persze azért oldschoolnak se nevezném magunkat.
Az American Paradox néhány számában érezni véltem a Papa Roach hatását. Annak köszönhető ez, hogy nemrég együtt turnéztatok? És hogy álltok a többi nu metal zenekarral?
Jordan: Nekem ez nem tűnt fel, de nem bánom az összehasonlítást, mert valamennyien bírjuk a Papa Roach zenéjét. Élveztük azt a három hetet, amíg velük turnéztunk, mert bemutatkozhattunk egy új közönség előtt. Ez persze kihívást is jelentett, de biztosan nyertünk jó néhány új rajongót. Ami a nu metalt illeti, engem nem érdekelnek a címkézések. Egy zenekar vagy jó, vagy nem, felesleges kategorizálni.
Jordannek van egy közös vállalkozása Erik Sandinnel, a NOFX dobosával, a Moto XXX, amely motocross videókat gyárt. Hogy megy az üzlet? Nem vesz el túl sok időt a zenekartól?
Jordan: Az utóbbi időben nagyon beindult a cég. Az egész úgy kezdődött, hogy Erikkel akartunk csinálni egy ütős motocross videót valami pörgős zenei aláfestéssel. Egyikünk se volt vele tisztában, mekkora meló is ez valójában, és ekkor került a képbe egy haverom, Kurt Haller, aki csinált már néhány snowboard videót előtte. Aztán amikor már sínen voltunk, megkeresett minket egy Brian Deegan nevű motocross versenyző, hogy alakítsuk meg a saját csapatunkat, úgyhogy ebbe fektettük az addig befolyt pénzt. Ez hét éve volt. Ma a Moto XXX a legsikeresebb független motocross csapat, és mindezt a saját erőnkből értük el. A zenétől nem vesz el sok időt, mert a céget Kurt, és a partnerünk, Jay irányítják.
A Whippersnappert '98-ban ti hoztátok először magatokkal Európába, de azóta túltettek rajtatok, hiszen ők tavaly júniusban már felléptek Budapesten, ahol ti még nem jártatok...
Jordan: Ezt nem is tudtam, de jó hallani. A Whippersnapper nagyon jó zenét csinál, rendes srácok. Remélem lesz alkalmunk követni a példájukat. Novemberben turnézunk Európában, és amikor jövő év elején visszatérünk, szeretnénk eljutni olyan országokba is, ahol még nem léptünk fel. Úgyhogy meg is kérdezem a koncertügynökséget, lenne-e lehetőség Budapesten is játszani. Sejtelmem sincs, mennyire ismerhetnek minket felétek, és kaphatóak-e egyáltalán ott a lemezeink. Nem emlékszem, hogy kaptunk volna eddig akár egyetlen levelet is Magyarországról.
Ha Magyarországról hallotok, mi az első három dolog, ami az eszetekbe jut?
Jordan: A lehetőség, hogy megismerjek egy újabb országot, az Ignite, és Erdély.
(Az interjú elkészülte óta egy koncert- és egy stúdióalbumot is kiadott a zenekar, csekkold a lenti diszkográfiát!)
www.strung-out.com
Strung Out diszkográfia
Another Day in Paradise - Fat Wreck, 1994
Suburban Teenage Wasteland Blues - Fat Wreck, 1996
Crossroads and Illusions EP - Fat Wreck, 1998
Twisted By Design - Fat Wreck, 1998
The Skinny Years - Before We Got Fat - Fat Wreck, 1998
Element of Sonic Defiance - Fat Wreck, 2000
An American Paradox - Fat Wreck, 2002
Live In a Dive - Fat Wreck, 2003
Exile In Oblivion - Fat Wreck, 2004