banner

Magyar Taraj

"Napról napra csökken az IQ-m..."
Jack Grisham, TSOL

pic A TSOL (True Sounds Of Liberty) négy tagbaszakadt, kimeszelt képű tagja 1979-ben szabadult rá Orange County punkszínterére, s a TSOL előzményének tekinthető Vicious Circle romjain tovább építkezve, rövidesen a Damned és a Dead Kennedys társaságában léptek föl Los Angelesben és San Franciscóban. 1981-ben már több ezer fős koncerteket adtak, olyan előzenekarokkal, mint a Bad Religion, vagy a Social Distortion. A bemutatkozó Dance With Me album után már az Alternative Tentaclesnél adták ki második, változatosabb hangszerelésű lemezüket, a Beneath the Shadowst, de a sztárság jelentette nyomás kikezdte a tagok viszonyát, és rövid karrierjük ezzel véget is ért volna, ha a közelmúltban nem térnek vissza, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták. David Ensminger Jack Grisham énekessel és Ron Emory gitárossal ült le beszélgetni.

Mennyiben más 2001-ben turnézni, mint 1982-ben volt?

JACK: Nem akarok ezzel a "bezzeg az én időmben" dumával jönni, de régen valahogy izgalmasabb volt. Akkoriban nem a divatról szólt ez a dolog. Kiszálltál a kocsiból valami rendesebb ruhában, és máris húszan lejmoltak le. Ma már nyugodtan mászkálhatsz éjjel a kamionparkolóban, anélkül, hogy beléd kötnének.
Egyedül jobb fellépni, vagy más zenekarokkal, mint a UK Subs és a Business volt a Social Chaos turnén, vagy a Warped Touron?
Jó, ha minél több haver van körülöttünk. A többi zenekarral időnként kocsit cserélünk, vagy átülünk egy másik csapathoz, és remekül szórakozunk. Átökörködjük az egész napot.
A Warped Touron állítólag ti voltatok a legöregebb és egyben a legvisszataszítóbb zenekar.
Megfenyegettek minket, hogy kirúgnak a turnéról. Hülyeség volt, semmi komoly, mintha csak rágóztunk volna óra alatt, érted? Elraboltunk néhány kölyköt, ez volt minden. Elraboltuk és fogva tartottuk őket három-négy napig. Most meg hallom, hogy a Pennywise is csinálja ezt, elnevezték valami túlélőtúrának, és mindenki odavan, hogy "hú, hallottad?! A Pennywise elrabolja a kölyköket."
Nemrég azt mondtad a punkot az üdítőital-reklámok szintjére züllesztették. De mit lehetett volna tenni ez ellen?
Egyeseknek nem kellett volna eladni magukat.
Vagyis?
Nem kellett volna ennyire ráhajtani a pénzre. De nem hibáztatom őket. Mindig voltak a punk srácok, meg akik pénzt akartak belőlük csinálni.
Ti például a régi blues zenészekhez hasonlítottátok magatokat, akiket az ötvenes években levettek a fehér rockandroll sztárok.
Még mindig így gondolom. Hülyék voltunk, nem figyeltünk oda. Nekünk ez nem az üzletről szólt. Az volt a hozzáállásunk, hogy "adjatok egy rekesz sört, meg egy tollat, és aláírjuk." Nem értettünk az üzlethez, sose volt ügyvédünk. Mindent elvettek tőlünk.
Nem érzitek úgy, hogy az utóbbi időben sok arctalan, középszerű zenekar a "punk" címkével próbálja eladni magát?
Persze, mert ezek nem punk zenekarok. Amikor kezdtünk, Elvis Costello punk volt, a Go-Go's punk volt, mert a hozzáállást figyelték elsősorban, nem a zenét. Most csak a zene számít, meg a kinézet, a punk hozzáállás meg sehol sincs.
Mi történt a punk és a hardcore zenekar fejlődésében, amitől végül ilyen merev lett a műfaj a kinézet, hangzás és egyéb külsőségek tekintetében?
Elkezdett egyre nagyobbra nőni.
Miközben a TSOL egyre bonyolultabb szerkezetű számokat írt és elkezdtetek billentyűt is használni.
Amikor indultunk, az volt az íratlan szabály, hogy lehetnek behatásaid, lophatsz is innen-onnan, de ha egy az egyben leveszed egy másik zenekar hangzását, akkor véged. Aztán ahogy egyre többen lettünk, jöttek sorra a Black Flag-klónok, meg a Bad Religion-klónok, és az egész eljutott oda, hogy teljesen egysíkúvá vált az egész, és az emberek el is várták a punk zenekaroktól, hogy ugyanúgy szóljanak.
Ti voltatok az első igazán nagy név a punkzenekarok közül a nyugati parton, akár háromezren is összejöttek egy-egy bulitokra. Ezt mintha a Green Day sikere leárnyékolta volna, vagy azért a punktörténelem fontos része maradt?
Nem, sokan nem is tudják, meg nem is érdekli őket. Azt hiszik, hogy a Los Angelesi punk a Black Flaget jelenti, pedig ez már csak a Black Flag vége volt. Irdatlan összegeket tudtunk kaszálni akkoriban, 4-6,000 dollárt egy koncertért, ami akkori viszonyok között egy punkzenekarnak elképesztően sok volt.
RON: De számtalan bulit nyomtunk 25 dolcsiért is.
Régebben úgy jellemezted magad, mint egy seggfej srác magas IQ-val. Igaz-e ez, és hogyan vélekedik erről a tinédzser korú lányod?
Napról napra csökken az IQ-m. De a lányom poénosan fogja fel. Most volt először egy koncertünkön néhány hete, és hát egy csaj hozzászigszalagoztunk egy székhez, a lányom meg érdeklődve figyelt. Mondtam neki, hogy "nehogy utánozni próbálj, meg ilyenek." (nevet) Néha, amikor a faternak van valami fejlövése, a gyerekek tök normálisak lesznek, a normális szülőknek meg nagyon elbaszott gyerekei tudnak lenni.
Miben mások a punk szülők a korábbi generációkhoz képest?
Azt hiszem az én gyerekem sokkal cinikusabb. Másképp látja a politikusokat, a reklámokat, mert folyton erről dumálok neki. Engem nem így neveltek.
Hogyan kerültél ebbe a punk rock dologba a hetvenes évek végén?
Valahogy vonzottam a bajkeverőket, így akadtam össze a dobosunkkal is. Mindenféle balhéim voltak a suliban, és akkor egy csaj bemutatott néhány durvább arcnak, hogy ezek pont olyanok, mint én. Elkezdtünk együtt mászkálni, dumáltunk zenéről, aztán megcsináltuk a zenekart. A balhé miatt kezdtem el, később viszont megkedveltem a zenét is.
Sokan mondják, hogy a rakendroll gyakran az egyetlen dolog, amin keresztül egy szegény, vagy munkásosztálybeli srác felemelkedhet.
Na, erre sose gondoltunk. Nem akartunk sikeresek lenni, csak csináltuk, és kész. Annyira naivak voltunk ezzel az egésszel kapcsolatban.
Mit gondolsz, az a három lemez, amit a Joykillerrel csináltál, ugyanolyan elismert lesz mint a TSOL-es munkásságod, vagy csak afféle mellékterméknek tekintik ezeket majd?
Nem is tudom. Sokan szerették a Joykiller dolgait, különösen a Static lemezt, amit a Flipside az év lemezének választott. Abban az időben ez valami más volt, szívesen emlékezem rá vissza.
Lehet-e kreatív erő a düh vagy a gyűlölet?
Kicsit. De mi az erőszak ellen vagyunk, kurvára ellene vagyunk, mert egyáltalán nem poén. Nem fogunk háttérzenét játszani ilyesmihez, ha valaki bunyózni kezd a nézőtéren, azonnal leállunk.
És mi a helyzet egyes rajongók székhez szigszalagozásával?
Az kontrollált erőszak. (nevet)
Miért a Nitrónál adjátok ki az új lemezt az Epitaph helyett? (Később Jack az Interneten való ingyenes megjelentetést is felvetette lehetőségként.)
Nem állt még össze a dolog. Az első új lemezzel nem voltam elégedett. Tizenhét éve nem írtunk semmit együtt. Meg is lepett, hogy olyan jól szól a lemez, amennyire. Először a korábbi idők hangulatát próbáltuk felidézni, de ez nem ment. Valami újat hoztunk létre, ami jó lett, de nem az, amit akartam.
Mennyit változott a zenétek a véleményed szerint?
Zeneileg, nagyjából ugyanaz. A hozzáállás is változatlan. Nem vagyunk rendőr-ellenesek, csak rendőrség-ellenesek. Nálunk nincs back stage area a koncerteken, nem rocksztárokat jöttél megnézni, hanem haverokat, vegyél részt a buliban. A Warped Tourról szóló beszámolókban megírták, milyen látványos volt a különbség az új és a régi punk zenekarok között.
Szóval, mi jelenti a szakadékot köztetek és a Blink-182 között?
Nem is tudom. Nehéz megfogalmazni, hiszen benne vagyok ebben a dologban...
Nekik ez valamiféle bevett rutin, ti meg minden alkalommal hoztok valami frisset?
Úgy van. Az emberek néznek minket, ahogy turnézunk, és megkérdezik: hogy a francba csináljátok ezt? Azt mondják, fenyegetve érzik magukat, ahogy néznek minket. Félelmetes helyzet, mert nem tudod mi fog történni a következő pillanatban. Meg is sérülhetsz. De éppen ettől izgalmas.
Eleinte nem éppen ez vonzotta az embereket a punk bulikra?
Dehogynem. Szoktam ezzel viccelődni, időnként ellenőriztetem a srácokkal a pulzusomat. Tudod, a "Bárányok hallgatnak"-ban van ez a jelenet, amikor mondja a faszi, hogy megette a csaj máját és a pulzusa nem ment 80 fölé. (nevet) Hát ez van a bulijainkon is, hacsak nem repül felém egy lángokban álló kölyök, vagy ilyesmi, akkor nem megy 62 fölé a pulzusom. A Troubadorban nyomtunk egy bulit, és ott üldögélt a színpadon a Weirdos egyik tagjának a kislánya. Mindenféle őrült dolgok történtek, egy fazon felmászott a világítást tartó állványzatra...
Úgy hallottam arra bíztattad a srácokat, hogy ugráljanak le a hangfalak tetejéről.
Persze. (nevet) És közben tízpercenként mentem a kiscsajhoz pulzus-ellenőrzésre, de végig azt mondta: ááá, ez még mindig 60.

www.truesoundsofliberty.com