Voodoo Glow Skulls
2002. július elején jelent meg a Voodoo Glow Skulls Steady As She Goes című lemeze. A három Casillas fivér és Jerry O'Neill dobos által a kaliforniai Riverside-ban '88-ban létrehozott latin ska-core kultuszzenekar négy album után dobbantott az Epitaphtól a Victoryhoz. Jerryt az alábbi telefoninterjúban a váltás okáról is kérdezte Rocco.
Ma jelent meg az új lemezetek, amit eddigi pályafutásotok során először a saját stúdiótokban vettetek fel. Könnyen ment?
A stúdiót Eddie, a gitárosunk működteti, már több zenekarnak csinált itt felvételeket. Négy-öt hónappal ezelőtt felvettünk nála egy demót, ami annyira jól sikerült, hogy úgy döntöttünk, a lemezt is itt vesszük fel.
A Steady As She Goes nyersebb hangzása valamiféle ellenreakció a punk és a ska egyre kommerszebbé válásával szemben?
Semmi ilyen tudatos megfontolás nincs a háttérben, és szerintem jelentős különbség nincs az új lemez hangzásában az előzőekhez képest. Az, hogy picit poposabb vagy nyersebb lesz-e a lemez, a pillanatnyi hangulatunktól függ.
Az új lemez, a Steady As She Goes már az elsősorban hardcore zenekarairól híres Victory Recordsnál jelent meg. Miért hagytátok ott az Epitapht, ahol 750,000 lemezetek ment el?
Amikor az Epitaphhoz szerződtünk, még csak kábé 20 zenekar volt a kiadónál, mostanra meg már van vagy 50, ezért a végén már nem tudtak olyan mértékben foglalkozni velünk, ahogy elvártuk volna. Váltanunk kellett. Egy másik független kiadót kerestünk, a Victoryt választottuk, és az eddigi tapasztalatok alapján elégedettek vagyunk velük. Ez a kiadó eredetileg valóban tisztán hardcore zenekarokkal foglalkozott csak, de mostanra már színesedett a paletta. De végül is a Voodoo Glow Skulls alapvetően egy hardcore/punk zenekar, fúvósokkal.
A három Casillas fivérrel '88-ban kezdtetek együtt zenélni. Ismerted már őket korábban is?
Igen, a családjaink egy időben költöztek Riverside-ba, ami gyakorlatilag Los Angeles egyik külvárosa. Együtt nőttünk fel.
Az első két év azzal telt, hogy minden nap gyakoroltatok Casillasék hálószobájában. Ennyire megszállottak voltatok?
Ez megtérült azóta, hiszen így tanultunk meg rendesen játszani a hangszereinken, és így alakítottuk ki a saját stílusunk.
Egyes dalszövegeitekből ("Revenge of the Nerds", "Hit a Guy With Glasses") azt szűrtem le, hogy ti azok a fajta kis szemüveges srácok voltatok az iskolában, akiket az erősebbek folyton szívattak, és a zenekarral elért sikerekkel vágtok most vissza az elszenvedett sérelmekért...
Ez így van, ilyenek voltunk, és még most is ilyenek vagyunk. Voltak a verekedős gyerekek, a népszerű csávók, és voltunk mi.
Elég sok spanyol nyelvű számotok van. Te mennyire beszéled a nyelvet? Tudsz nekem ezekről mesélni?
Persze, félig costa ricai származású vagyok. Melyikre vagy kíváncsi?
Miről szól az új lemezen található La Llorona?
Ez egy mumus a mexikói folklórból, amivel a gyerekeket ijesztgetik, ha nem esznek rendesen, vagy nem fekszenek le időben. Minket is sokat ijesztgettek vele annak idején a szüleink.
Kezdetben sokszor léptetek fel Riverside környékén hátsó udvarokban. Ma is csináltok még ilyet?
Mivel a környéken kevés klub van, gyakran szerveznek zenekaroknak fellépéseket ilyen hátsó udvarokba, és ezeknek mindig nagyon jó a hangulata. Néha csinálunk még ilyet, például pár éve, a tízéves szülinapi bulinkon, bár akkor annyira berúgtam, hogy csak pár számot tudtunk eljátszani.
A Mighty Mighty Bosstonesszal karöltve ti hoztátok létre annak idején a ska-core műfajt. Az előző lemezetek, a Symbolic nyitó számában viszont alaposan kiosztottátok a harmadik generációs ska zenekarokat. Mi volt ennek az oka?
Túlságosan divattá vált a ska, és mindenhol hemzsegtek azok a zenekarok, akik csak ezt a trendet akarták meglovagolni. Mi azonban mindig egy lépéssel előbb jártunk, ezért tudtunk a felszínen maradni a trend elmúlásával is.
Az énekesetek, Frank kiadója, az El Pocho Loco Records hogy megy mostanában?
Nem igazán működik, mivel Franknek nincs ideje vele foglalkozni.
Egy gyakorlatias kérdés következik: a koncertjeiteken mennyi a csaj?
Egyre több, főleg most az utolsó turnén vált szembetűnővé a változás. Azelőtt csak a kissrácok jöttek, de úgy tűnik, most már a csajok is ráuntak a szar zenékre, és eljönnek inkább ránk bulizni.
Magyarországról tudsz valamit?
Hú, sajnos semmit. De jó lenne végre Kelet-Európában is fellépni...
www.voodooglowskulls.com
Diszkográfia
Who Is, This Is - Dr. Strange Records, 1993
Firme - Epitaph, 1995
Baile de los Locos - Epitaph, 1997
Band Geek Mafia - Epitaph, 1998
Symbolic - Epitaph, 2000
Steady As She Goes - Victory, 2002
Addiction, Tradicion y Revolution - Victory, 2004
A stúdiót Eddie, a gitárosunk működteti, már több zenekarnak csinált itt felvételeket. Négy-öt hónappal ezelőtt felvettünk nála egy demót, ami annyira jól sikerült, hogy úgy döntöttünk, a lemezt is itt vesszük fel.
A Steady As She Goes nyersebb hangzása valamiféle ellenreakció a punk és a ska egyre kommerszebbé válásával szemben?
Semmi ilyen tudatos megfontolás nincs a háttérben, és szerintem jelentős különbség nincs az új lemez hangzásában az előzőekhez képest. Az, hogy picit poposabb vagy nyersebb lesz-e a lemez, a pillanatnyi hangulatunktól függ.
Az új lemez, a Steady As She Goes már az elsősorban hardcore zenekarairól híres Victory Recordsnál jelent meg. Miért hagytátok ott az Epitapht, ahol 750,000 lemezetek ment el?
Amikor az Epitaphhoz szerződtünk, még csak kábé 20 zenekar volt a kiadónál, mostanra meg már van vagy 50, ezért a végén már nem tudtak olyan mértékben foglalkozni velünk, ahogy elvártuk volna. Váltanunk kellett. Egy másik független kiadót kerestünk, a Victoryt választottuk, és az eddigi tapasztalatok alapján elégedettek vagyunk velük. Ez a kiadó eredetileg valóban tisztán hardcore zenekarokkal foglalkozott csak, de mostanra már színesedett a paletta. De végül is a Voodoo Glow Skulls alapvetően egy hardcore/punk zenekar, fúvósokkal.
A három Casillas fivérrel '88-ban kezdtetek együtt zenélni. Ismerted már őket korábban is?
Igen, a családjaink egy időben költöztek Riverside-ba, ami gyakorlatilag Los Angeles egyik külvárosa. Együtt nőttünk fel.
Az első két év azzal telt, hogy minden nap gyakoroltatok Casillasék hálószobájában. Ennyire megszállottak voltatok?
Ez megtérült azóta, hiszen így tanultunk meg rendesen játszani a hangszereinken, és így alakítottuk ki a saját stílusunk.
Egyes dalszövegeitekből ("Revenge of the Nerds", "Hit a Guy With Glasses") azt szűrtem le, hogy ti azok a fajta kis szemüveges srácok voltatok az iskolában, akiket az erősebbek folyton szívattak, és a zenekarral elért sikerekkel vágtok most vissza az elszenvedett sérelmekért...
Ez így van, ilyenek voltunk, és még most is ilyenek vagyunk. Voltak a verekedős gyerekek, a népszerű csávók, és voltunk mi.
Elég sok spanyol nyelvű számotok van. Te mennyire beszéled a nyelvet? Tudsz nekem ezekről mesélni?
Persze, félig costa ricai származású vagyok. Melyikre vagy kíváncsi?
Miről szól az új lemezen található La Llorona?
Ez egy mumus a mexikói folklórból, amivel a gyerekeket ijesztgetik, ha nem esznek rendesen, vagy nem fekszenek le időben. Minket is sokat ijesztgettek vele annak idején a szüleink.
Kezdetben sokszor léptetek fel Riverside környékén hátsó udvarokban. Ma is csináltok még ilyet?
Mivel a környéken kevés klub van, gyakran szerveznek zenekaroknak fellépéseket ilyen hátsó udvarokba, és ezeknek mindig nagyon jó a hangulata. Néha csinálunk még ilyet, például pár éve, a tízéves szülinapi bulinkon, bár akkor annyira berúgtam, hogy csak pár számot tudtunk eljátszani.
A Mighty Mighty Bosstonesszal karöltve ti hoztátok létre annak idején a ska-core műfajt. Az előző lemezetek, a Symbolic nyitó számában viszont alaposan kiosztottátok a harmadik generációs ska zenekarokat. Mi volt ennek az oka?
Túlságosan divattá vált a ska, és mindenhol hemzsegtek azok a zenekarok, akik csak ezt a trendet akarták meglovagolni. Mi azonban mindig egy lépéssel előbb jártunk, ezért tudtunk a felszínen maradni a trend elmúlásával is.
Az énekesetek, Frank kiadója, az El Pocho Loco Records hogy megy mostanában?
Nem igazán működik, mivel Franknek nincs ideje vele foglalkozni.
Egy gyakorlatias kérdés következik: a koncertjeiteken mennyi a csaj?
Egyre több, főleg most az utolsó turnén vált szembetűnővé a változás. Azelőtt csak a kissrácok jöttek, de úgy tűnik, most már a csajok is ráuntak a szar zenékre, és eljönnek inkább ránk bulizni.
Magyarországról tudsz valamit?
Hú, sajnos semmit. De jó lenne végre Kelet-Európában is fellépni...
www.voodooglowskulls.com
Diszkográfia
Who Is, This Is - Dr. Strange Records, 1993
Firme - Epitaph, 1995
Baile de los Locos - Epitaph, 1997
Band Geek Mafia - Epitaph, 1998
Symbolic - Epitaph, 2000
Steady As She Goes - Victory, 2002
Addiction, Tradicion y Revolution - Victory, 2004